Szolgálat 72. (1986)

Tanulmányok - Vass György: Az ember Jézus szemében

Szerintem azonban a boldogságokban magasztalt emberek még nem jellemzik teljesen Jézus emberideálját. Ezekben ugyanis Jézus csak egy emberi alapmagatartást mutat fel, egy lehetőséget, melyet mindenkinek gyümöl- csöztetnie kell, hogy valóban bejusson az Isten országába. Emberideálját akkor fedezhetjük föl igazán, ha megvizsgáljuk, hogy mit vár el az embertől, aki ebből az alapmeghatározásból kiindulva szabadon az ő nyomdokába lép és követője lesz. A boldogságokban megsejtett emberi lehetőségeknek tettben kell kibontakozniuk, s a találkozás Isten országával Jézusban át kell alakítsa az ember egész életét. A boldogság lehetőségéből kell megszületnie az új embernek, akit Jézus elvárt, sőt megkövetelt — és akit Pál később új teremtménynek fog nevezni (2Kor 5,1^). Egy mondatban: Jézus emberideálja a jövő emberére utal. Jézus éppen ebben töri át, szakítja el emberi környezetének béklyóit. Az Ószövetséget felváltja az Új örömhíre.

Jézus elsősorban két követelménnyel lép fel működésének kezdetén: „me- tanoeite", „térjetek meg“, mert közel van az Isten országa! Márk, szerintem, kifejezettebben adja vissza a teljes gondolatot: „metanoeite“ és „pisteuete“: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban (Mk 1,15). Jézus feltételezi, hogy ez a nyomorult ember valóban meg tud térni, sőt képes arra, hogy bűneitől elfordulva higgyen az evangélium örömhírében? Ha csak ebben állna Jézus követelménye, még mindig aligha lenne különbség az Ö és az Ószövetség jámborainak emberideálja között. Az Ószövetség prófétái és Jézus előfutára, keresztelő János is ezt várták el az embertől. Megtérésről, hitről, bizalomról több szó esik az Ószövetségben mint az újszövetségi evangéliumokban.

Közelebbről megvizsgálva a Jézustól elvárt és szinte feltételezett „képességet“ a megtérésre és a hitre, megállapíthatjuk, hogy az ö elgondolása más dimenzióban mozog mint elődjeié. Más az iránya és más a tárgya. Jézusnál a feltétlen megtérés nem arra irányul, hogy mitől térjünk meg, hanem hogy mihez térjünk meg. A hitben nem azt követeli meg, hogy miben higy- gyünk, hanem, hogy kiben higgyünk. A megtérés mihez-jét és a hit kiben-jét azonosította önmagával.

Jellemző erre kitétele, amikor — Máté szerint (18. fejezet) — magához hívott egy gyermeket, és azt mondotta:

„Ha nem tértek meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába.“ Jézus számára az a fontos, hogy mihez térünk meg és nem annyira az, hogy mitől fordulunk el. Máté következő fejezetében olvassuk a gazdag ifjú meghívásának megragadó jelenetét. Jézus először úgy fordul a kérdezőhöz, mint Izrael prófétái vagy írástudói: „Ha igaz életet akarsz élni, tartsd meg a parancsokat.“ Az ifjú ezeket megtartotta, de többre vágyik. Itt Márk párhuzamos elbeszélése beletold egy fontos megjegyzést: Jézus ránézett az ifjúra és megszerette (Mk 10,21). Ez a személyes szeretet hordozza azt a követelményt, amit Máté'így fogalmaz meg: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el amid van, ... aztán gyere és k ö 18