Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: „Harmadik út“?

Jézus feltámadott Teste misztériumához kapcsolódjék. A cölibátust tehát csak úgy lehet mint örömet, vagy legalábbis mint békét megélni, ha valaki a Fel- támadottat imádja és gyakorolja a testvéri szeretetet. A szexuális zavar vagy nyugalom itt másodlagos szerepet játszik. Mindenekelőtt a hit, a szeretet és a reménység isteni aktusainak megéléséről van szó, amelyben az emberi lény affektivitását élteti és megtermékenyíti Annak egyetemes szeretete, Akinek közelsége lelkileg megtapasztalható. Ebből az következik, hogy az ember nem a saját kénye-kedvére választja a cölibátust, mert ez karizma (sajátos kegyelem), tehát hivatás.“ (Chapelle, 121-22)

A társadalomban a nem hívók, sót nem egyszer a hívők szemében is alig van hitele a konszekrált cölibátusnak. Nemcsak a papok és szerzetesek számos ellen-tanúságtétele miatt, hanem egyszerűen azért, mivel az Isten országa, 'illetve az eszkatologikus távlat nélkül — ami alapjában a hit távlata — érthetetlen. (Más kérdés persze, ha valaki külső okokból nem él nemi vagy házas életet.) Ott van továbbá az a tény, hogy még a katolikus egyházban is teljes joggal és minden elismerést megérdemlőn léteznek nős papok. Ezt a tényt sohasem szabad figyelmen kívül hagyni a cölibátusra vonatkozó megfontolásoknál. Valóban sajátos karizmáról van szó.

A cölibátusnak története van, vagyis az az egyén — férfi vagy nő — aki ezt vállalja vagy választja az Isten országáért, lassan érleli meg hivatását, fokozatosan integrálja szexualitását és érzelemvilágát Krisztus Testébe, az Egyházba. Amint a keresztény házasságban is a férfi és a nő életszövetsége Krisztus és Egyháza szeretetkapcsolatában részesedik, a tisztaság fogadalmával is részesedünk Krisztus és Egyháza szövetségében. Jézus Krisztussal kötött szövetségem testembe és lelkembe van írva; megjelöl, belőle élek. Jézus Krisztus életem szerelme. (Ezt különbözőképpen mondja és éli meg a férfi és a nő.) Jézus Krisztus a kereszten önmagát adta értem (önmagát adta szeretett Egyházáért); ezért én is neki adom szívemet, testemet, lelkemet (vagyis egész személyiségemet). Bármilyen lesz is örömöm és szenvedésem, ez a „szövetség", kötelék kötelez mindörökre. Szent Pál a Filippieknek írt levélben megjelölte a keresztény életeszményt (3,7-16): „Amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom ... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csak hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam ... Nem mintha már elértem volna, s tökéletes volnék, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, mert már Krisztus Jézus is magához ragadott... Futok a kitűzött cél felé ..

A cölibátusnak története van, a bitben éli meg pap és szerzetes. Az egyén „genezise“ történetileg és lelkileg beépül Krisztus Testébe a fogadalom, a konszekráció által. Ez már elővételezi — lélekben és igazságban — életünk egységét Krisztusban. A cölibátus feladat, amely nehézségeken, válságokon keresztül valósul meg. Munkánkat segíti az Ima által kiesdett kegyelem; dinamizmusunkat felfokozza a Lélek ajándékaként kapott szeretet — Isten szeretete. Nem a félelem, hanem az öröm, az ingyenesség és a szabadság jel54