Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A barátság Boldog Elréd életében és tanításában
jutott, nem fog bővelkedni, akinek kevés, nem fog nélkülözni (vö. Kiv 16,18). A magasrangú szálljon le, az alacsonysorsú pedig emelkedjék magasra. A gazdag szűkölködjék, a szegény gazdagodjék. így osszák meg egymás sorsát, így legyen köztük egyenlőség. A barátság azonban még ennél is többre ösztönöz: „Sohase helyezd magadat barátod elé. De ha azokban a dolgokban, amelyekről beszéltünk (tudás, méltóság és gazdagság), magasabban állsz, mint barátod, habozás nélkül még inkább helyezd barátodat önmagad fölé. Ezzel segítsd önbizalmát, ezzel magasztald föl szerénységét. Annál nagyobb tisztelettel illesd, minél kevesebb tiszteletet parancsol rangja vagy szegénysége. Nagyszerű példa erre Saul király fia, Jonatán. Királyfi létére nem átallotta az üldözött és halálraítélt Dávidot nagyobbra értékelni önmagánál. Barátja javára lemondott örökségéről, a királyi koronáról: „Te leszel a király — mondta - és én rangban a második utánad“ (1Sám 23,17). Mindezt könnyű lenne megjátszani. De az igazi barátság próbaköve éppen az őszinteség. A barát olyan őszintén becsüli, olyan nagyra értékeli ala- csonyabbsorú barátját, hogy minden tettetés és hízelgés nélkül, önkéntelenül és természetességgel tartja többre önmagánál. Ha azonban túl nehéznek vagy éppen lehetetlennek tűniik, hogy barátunkat önmagunk fölé helyezzük, legalább tegyük önmagunkkal egyenlővé. Elréd finom pszichológiával fogalmazza meg a barátok közötti adakozás szabályait: „Az önérzetes lélek semmit sem szégyell annyira, mint kérni. Tekintve, hogy a barátoknak egy szív és egy léleknek kell lenniük, igen sértő volna, ha a pénzük nem volna közös. Erre vonatkozólag ez legyen barátok között a törvény: úgy adják magukat és a magukét egymásnak, hogy aki ad, őrizze meg vidámságát, s aki kap, ne veszítse el lelke békéjét.“ A tettetés, képmutatás, hazugság és hízelgés sohasem megengedett barátok között. De el kell néznünk hibáikat, ha a helyzet nem alkalmas arra, hogy szóvátegyük. Mivel a barátság a kölcsönös őszinteségre és az erények szere- tetére épül, elkerülhetetlen, hogy a barátok olykor ne figyelmeztessék vagy szükség esetén meg ne bírálják egymást. „De mindenekelőtt kerüljük el a bírálatban a haragot és a keserűséget, nehogy úgy tűnjék, hogy önmagunk kielégülését keressük, nem pedig a barát megjavítását. Hiszen láttam, hogy egyesek a barátok megfeddésében az önmagukban megfogant keserűséget és kirobbanó dühöt hol a buzgóság, hol a szók'imondás ürügyével próbálták leplezni. Akik szenvedélyük hevét s nem értelmüket követték, bírálatukkal sohasem használtak, sőt igen sokat ártottak. Barátok között ilyenre nincs mentség. A barát érezzen együtt barátjával, szálljon le hozzá, hibáját tekintse saját hibájának. Alázatosan és együttérzéssel feddjen. Feddje meg a barátot a szomorú tekintet és a lehangolt beszédmód. Szakítsák meg szavait a könnyek. Necsak lássa, hanem érezze is az illető, hogy a bírálat nem rosszindulatból, hanem szeretetből fakad. Ha az első bírálatot elveti, kapjon egy másodikat is. Te pedig közben imádkozz és sírj.“ 45
