Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Barátság Istenne! - Barátság emberrel

jelenik meg leginkább Isten baráti szeretete. Szent Pál a Tituszhoz írt levelében erre utal, mikor kijelenti: „Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket“ (Tit 3,4). A magyar „emberszeretet“ nem adja vissza az eredeti görög philantropia teljes értelmét. Ahogy már előzőleg utaltunk erre, a philein és a belőle képzett philia elsősorban baráti szeretetet jelent. Általa egy személy a másiknak olyan sze- retet-kapcsolatot ajánl fel, amelyben egyenlő rangú kapcsolatba kerülnek. Pontosabban úgy is kifejezhetnénk: a szeretet egységesítő ereje áttöri a két személy között fennálló rangbeli és egyéb különbségeket, s a szabadon felajánlott és szabadon elfogadott baráti szeretetkapcsolat megteremti annak lehetőségét, hogy a barátok legbensőbb, személyes értékeiket közösen birtokolják. Természetesen, mikor Isten felajánlja ezt a baráti szeretetet, nem szűnik meg Isten lenni, az ember pedig továbbra is megmarad embernek. Isten jóságából (chrestotes) az ember isteni természetben részesül, a megtestesülés titka által pedig az Isten embertermészetet vesz fel. Ez a baráti kapcsolat új, végtelen perspektíváit nyitja meg számunkra. Nyilvánvaló az is, hogy egy ilyen baráti szeretetkaposolatban csak Istené lehet a kezdeményezés (vö. 1Jn 4,10). De hálátlanság és kishitűség lenne ezt a baráti szeretetet nem elfogadni, nem viszonozni valamilyen hamis „alázatosságból“, vagy alaptalan félelemből. Ne gondoljuk azonban azt sem, hogy az a barátság, amelyet Isten felkínál, valamilyen „olcsó“ kegyelem. Isten ugyan irántunk való szeretetében sokkal többet ad, mint amennyit mi képesek vagyunk neki visszaadni, de sokat kíván: teljes önmagunkat. Mint igazi, hűséges barát, nem támaszt irreális követelményeket velünk szemben. Gyengeségünkben maga siet segítségünkre Szentlelke kiáradásával, hogy megvigasztalja szívünket, megerősítse akaratunkat és elvezessen bennünket a teljes igazságra (vö. Jn 14,16; 16,13). A Szentlélek kiáradása és bennünk lakása szoros kapcsolatban van az Istennel való barátságunk titkával. Ezért imádkozza az Egyház:

„Jöjj Szentlélek-lsten, jöjj s áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát!

Jöjj, ki árvák atyja vagy, jöjj, ki szívek lángja vagy, ajándékos jóbarát!

Jöjj áldott vigasztalás, drága vendég, lelkitárs, legédesebb enyhülés: fáradságban nyugalom, hőség ellen oltalom, zokogásban könnyülés!'

(Babits Mihály fordítása)

Már említettük, hogy az újszövetségi Szentírásnak külön szava van, az agapé, az Isten által megnemesített, megistenített szeretetre. Ez a szeretet „nem féltékeny", „nem kérkedik", „nem is kevély“, ,,nem‘tapintatlan“, „nem „nem féltékeny", „nem kérkedik", „nem is kevély“, „nem tapintatlan“, „nem keresi a maga javát“ (vö. TKor 13,4-5). Mennyire más ez, mint féltékeny, kér12