Szolgálat 69. (1986)
Könyvszemle - Gerd Hamburger: Ember, akinek múltja van (E. Sz.) - Szentmártoni Mihály: A fiatalok világa (T. B.)
KÖNYVSZEMLE Gerd Hamburger: Ember, akinek múltja van. OMC Verlag, Becs 1985, 96 o. Az ötvenes években egyszerűen nem lehetett levenni a francia mozik műsoráról a Monsieur Vincent című filmet. A közvélemény szerint a siker titka maga a film hőse, Páli Szent Vince volt: a film alkotóinak „csak" a lélegzetállítóan érdekes valóságnak hú megjelenítésére kellett törekedniük. Ami persze azért bravúros teljesítményt követelt. Ez a hű megjelenítés teszi érdekfeszítővé a kisalakú, kevesebb mint százoldalas könyvünket is: egy érdekes, csodálatos élet bemutatását. Olyan ember életútját kísérjük végig, akit még a papság vállalására is karrierista, csúnya önzés késztetett, s akit a szeretet örökre maradandó példaképévé emelt fel és kalandos életutakon vezetett a Gondviselés. Szerzőnk kitűnően kalauzol végig ezeken az utakon. Ért ahhoz is, hogy a gyorsan pergő események során tömören, szemléletesen és meggyőzően mutassa be a kor képét, a 17. századi Franciaország történelmét és sorakoztassa fel szereplőit. Erre is szükség volt, hiszen Szent Vince — személyesen, valamint bámulatos tehetséggel megszervezett férfi és női munkatársai által — egészen benne állt ebben a történelemben: gát a gonoszság hullámaival és a nyomor megdöbbentő áradatával szemben. Megérezzük Szent Vince időszerűségét is. Sőt mintegy megelőzte korát, mint a női egyenjogúság és egy új szerzetesnői életforma bölcs megvalósítója, a pszichoterápia mestere, az emberi jogok és a béke szószólója. A szerző megállapításai a 17. század e reformátorának és a 16. század reformátorainak párhuzamáról a nem katolikus testvérek vonzalmát is felkeltheti Szent Vince személye és életműve iránt. Kis hiányérzetünk: nem kaptunk a könyvben — talán nem is lehet adni? — belső rajzot Vince megtéréséről. Gályarabsága éveiben végbement lassú fejlődés, vagy hirtelen pálfordulás eredménye-e, hogy Vince egyszerre (a 30. laptól) mélyen természet- feletti gondolkodású papként áll előttünk? Egy újabb — remélt — kiadásban talán megkapjuk erre a kérdésre is a részletesebb választ. É.Sz. Szentmártoni Mihály: A fiatalok világa, Róma 1985, 222 o. A fiatalok és felnőttek is sokat tanulhatnak ebből a VI részes tanulmányból, amely inkább a fiatalokról szól, mint a fiataloknak. Az I. rész a fiatalok világába enged bepillantást. Rámutat arra a két végletre, ahogy a felnőttek vélekednek: egyesek bálványozzák, mások elmarasztalják korunk fiataljait. Leginkább következménye ez azon érzelmeknek, melyeket az illető felnőttben kivált a fiatal megjelenése. A szerző figyelmeztet korunk „káosz'-ára, ami sorsdöntőén megzavarja ifjúságunk önazonosságának fejlődését. Talán jó lett volna elidőzni ezen a helyen és mélyebben foglalkozni azzal a kérdéssel, mit vált ki a fiatalokból ez a „káosz", hogyan védhetnénk ki, esetleg hogyan előzhetnénk meg ezt a hatást? Könyvünk ezután a fiatalok lelki világával foglalkozik. Fejlődésük célkitűzései: az én fejlődése, az életcél megtalálása és belenövés a környezetbe. Itt említi meg a szerző a serdülés öt szakaszát: kiskamaszkor, kamaszkor, serdülőkor, a személyes én ébredése és az ifjúkor. Ki vagyok én? — hangzik a fiatalok sorsdöntő kérdése. Válaszként figyelmeztet a szerző a társadalom és a szülők szerepére az önazonosság kialakulásánál. 91
