Szolgálat 69. (1986)
Könyvszemle - Kiss Mária: Tűzpróbára tétetett (Békési I.)
kegyelem hordozza ezt az umbriai fiatalasszonyt, aki — miután férjét és fiait elsegíti az üdvösség kapujáig — szerzetesnőként fejezi be életét. Életszentségét már életében csodák igazolják. Az életrajzot néhány népszerűsítő, kortörténeti és hagiográfiai fejezet egészíti ki, és a francia eredetiből átvett kedves rajzok teszik még szebbé, hangulatosabbá. E sorozatban jelent még meg Elisabeth Heck írása, mely Páli Szent Vincét mutatja be. T. J. Kiss Mária: Tűzpróbára tétetett. Életrajz. Széchenyi Nyomda, Győr. 235 o. .Édesanyának szebb emléket még nem állítottak. Ez az életrajz tipikus képe a Szeged-vidéki népi lelkiségnek“ — írta Bálint Sándor, a keresztény magyar népi lelkiség nagy ismerője. .Megrendítő sors, kivételes egyéniség“ — írja a Magvető Kiadó a kiszombori, amerikai majd szőregi magyar szentasszonyról: Kiss Andrásné Kószó (Rozsos) Veronikáról. Hálás leánya, Mária Hortenzia kalocsai iskolanővér .kihordozta“ fájó és gyönyörű emlékekkel édesanyjuk képét. Jó két évtizede megmutatta a kéziratot többeknek, e könyv ismertetőjének is. íme, most kiadót is talált rá. Én még láttam Veronika asszonyt néhányszor, amikor benézett a szegedi szemináriumba, kispap fiához. A Maros-töltésen jött be. Korán indult, hogy a piacra időben beérjen és a nagy kosár tojást pár fillérrel jobb áron adhassa el, mint a falujában. Kétszer megjárta Amerikát is. Egyszer férjével, majd egyedül, hogy öregségére önellátó lehessen: szőregi kertjéből a közeli szegedi piacon megszerezze a mindennapit. Papot, apácát nevelt, mélységes hittel, bizalommal és olyan körülmények között, melyek összetörték. Imádságos élete és áldozatos anyai szeretete példa volt sokak számára. Szegénységében is tudott segíteni. Például, az akkor .makai diák“ József Attilát egy nyárra magához vette. Erről részletesen írt a Tiszatájban Kiss Mária, amikor is egy-két tévedést és hamis beállítást tisztázott. A nagyobb leány, Ilonka, még Attila ruhája színére is emlékezett. Mária, a könyv szerzője majd 30 éve, 1958. május 20-án írta a gyönyörű ajánlást: „Testvéreimnek küldöm gyermekségünk legszebb emlékét azzal a szeretettel, amellyel egy nemes szív bennünket eggyé oltott. És ajánlom üdítő cseppként mindazoknak, akik a szenvedés nehéz iskoláját járják.“ Olvassuk el! ... E könyv ismertetője — hasonló sorsú szent asszonyok szent emlékét őrizve szívében, és őket három világrész szétszórt magyarjainak, főleg az édesanyáknak újra és újra biztatóul emlegetve — biztosít mindenkit: Véleményük az lesz, mint a néprajzkutató Tomisa Ilonáé: „Kószó Veronika személyiségének varázsa magával ragad.“ Békési István 95
