Szolgálat 69. (1986)
Eszmék és események - „Az Úr egységre hív bennünket!“ - A pápa indiai útja (T. J.)
A Szentatya egyszer - nyolcezer vezető személyiség előtt - hangoztatta: „Új civilizáció kell, melyben az ember elidegeníthetetlen jogainak elsőbbsége, a béke és az igazságosság uralkodik.“ Megbélyegezte a fegyverkezést, mely elapasztja az élet forrásait. Mindenütt a szegények szószólója volt: a nyomorgóké, a menekülteké. Ranchiban, a nagy iparvárosban kétszázezer munkás előtt hangoztatta: az ember nem termelési eszköz. Felemelte szavát a munkásokat megillető igazságos családi bér érdekében. Kalkuttában, Teréz Anya városában magasztalta a szeretet-szolgálat hőseit, akik „konkrét módon teljesítik be Jézus messiási programját, aki azért jött, hogy hirdesse a jó hírt a szegényeknek (Lk 4,18). Példájuk kiáltó felszólítás: kövessétek őket! Bebizonyult, hogy a megváltás ereje képes férfiakat és nőket hősies áldozatokra lelkesíteni. A Krisztus szeretetéből merítő önfeláldozás rendítse meg a világot, mely túlságosan elmerült az önzésben, élvezetvágyban, a pénz, a presztízs és a hatalom ihajzájában. A szeretet tiőseinek tanúságtétele tettekkel hirdeti a szeretet mindent felülmúló értékét..Megrázó erejű kalkutta! beszédét így fejezte be a pápa: „Hagyjátok végre szóhoz jutni azokat, akiknek nincs szavuk! Hagyjátok Indiát szóhoz jutni! Hagyjátok Teréz Anya szegényeit és a világ összes szegényeit szóhoz jutni! Az ő szavuk Krisztus szava!“ Trivandroumban azt sürgette a pápa, hogy egyházunk legyen egyképpen a gazdagok és a szegények otthona, de a szegények érezzék itt igazán jól magukat. Amikor Indira Gandhi haláláért bosszúból mindenütt igen sok szikhet megöltek, Kalkuttában teljes volt a béke. Ezt azzal a titokzatos hatással magyarázzák, melyet Teréz Anya és a Szeretet Misszionáriusai példája gyakorol a lakosságra. 4. A keresztény egység gondja Indiába is elkísérte a pápát. Megbeszélést folytatott az éppen Indiában tartózkodó Dr. Robert Runcy anglikán prímással, ezenkívül a különféle keresztény közösségek vezetőivel is. Emlékeztette őket arra, hogy éppen az indiai protestáns misszionáriusok vetették fel először, a század elején, az ökumenizmus gondolatát. Biztosította hallgatóit, hogy ez Róma püspökének különös szívügye. A pápának kényesebb „ökumenikus" feladat is jutott: a katolikus rítusok között állandó az egyenetlenkedés. A pápa megígérte, hogy — miután a vitás kérdéseket a helyszínen tanulmányozta — a kérdés jogi rendezésével mielőbb megteremti a békesség alapját. A legnagyobb jelentőségű gesztus azonban a magát elnyomottnak érző szír-malabár rítus kitüntetése volt: e rítus két követőjét boldoggá avatta Kat- tayamban. Az új boldogok egyike szerzetespap: Kurikose Elisa Chavara (1805- 1871). Rendalapításaival, iskolák és szeretetház létesítésével, a papképzés előmozdításával, a katolikus sajtó fellendítésével teremtett megújhodott hitéletet. Az alkotás hősével ellentében a másik új boldog a szenvedés hőse volt: Alphonsa Muttathupandanthu nővér (1910-1946). 74
