Szolgálat 69. (1986)
Az egyház szava - A Második Rendkívüli Szinódus zárónyilatkozata
téssel könyvelték el, mivel a Szentlélek sugallta ezt egyházának. De a katolikus egyházon kívül is sokan figyelemmel adóztak a Zsinatnak. Jóllehet igen értékes gyümölcsei voltak a Zsinatnak, őszintén elismerjük, hogy hiányok és nehézségek is jelentkeztek fogadtatásánál. Tagadhatatlan, voltak árnyékok is a Zsinat utáni időkben. Részben, mert helytelenül értették és alkalmazták a Zsinatot, részben egyéb okokból. Ennek ellenére semmi módon sem állítható, hogy mindaz, ami a Zsinat után történt, a Zsinat miatt történt. Főleg azt kell megvizsgálnunk, miért jelentkezik elég gyakran bizonyos ellenszenv az egyházzal szemben az ún. „első világban“, annak ellenére, hogy bőségesen és mélyen megmagyarázták, mi is az egyház, és jó gyümölcsök sem hiányzanak. Ugyanakkor az egyház pozitívabb értékelésével találkozhatunk ott, ahol totalitárius rendszerek nyomása nehezedik rá, vagy ahol felemeli szavát a társadalmi igazságtalanságokkal szemben. Nem tagadható azonban, hogy ezeken a helyeken sem azonosítja magát minden hívő teljesen és egészen az egyházzal és ennek elsődleges küldetésével. 4. A nehézségek külső és belső okai A világ jónéhány részén az egyház nem rendelkezik sem anyagi, sem személyi eszközökkel, hogy betölthesse küldetését. Ezenkívül nem ritkán külső erők akadályozzák szabadságának gyakorlásában. A gazdag országokban a technikai fejlődésből eredő büszkeség teremt olyan ideológiát, amely mindinkább bizonyos evilágiságot (immanentizmust) okoz, ami pedig az anyagi javak bálványozásához, az ún. fogyasztó társadalomhoz vezet. A következmény egy bizonyos, a szellemi valóságokkal és értékekkel szembeni vakság. Nem tagadható az sem, hogy a társadalomban nagy befolyású, egyszersmind az egyházzal ellenséges érzületű erők is működnek. Mindez mutatja, hogy korunkban is tevékeny a „világ fejedelme“ és a „gonoszság misztériuma“. A nehézségek belső okai között kiemelendő a Zsinat részleteket kiragadó és egyoldalú idézése, valamint tanításának felületes és részrehajló értelmezése. Egyrészt csalódással találkozunk, mivel nagyon félénkek voltunk a Zsinat igazi tanításának alkalmazásában. Másrészt dokumentumainak elégtelen ismerete miatt egyoldalú kép alakult ki az egyházról: mintha az — misztérium jellegétől megfosztva —, puszta intézményes rendszer volna. Valószínűleg nem vagyunk minden felelősségtől mentesek, ha főleg a fiatalok az egyházat kritikusan, merőben intézménynek tekintik. Nem szolgáltattunk-e erre alkalmat azáltal, hogy túl sokat beszéltünk az egyház külső szerkezetének megújításáról, de keveset Istenről és Krisztusról? Néha hiányzott a szellemek megkülönböztetése is: nem tettünk helyes különbséget a Zsinat jogos világ felé fordulása és a szekularizált világ lelkületének és értékrendjének elfogadása között. 59