Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Tárnok János: Burkina Faso első kereszténye és apostola

Tárnok János

BURKINA FASO (FELSŐ-VOLTA) ELSŐ KERESZTÉNYE ÉS APOSTOLA Alfred Diban (1875-1980)

Aki nem tűri el a füstöt, nem látja meg a lángot.

(Afrikai közmondás)

1975. június 4-én, szerdán a szokott pápai kihallgatás után néger zarándokcsoportban egy aggastyánt támogatnak ki fiai a Szent Péter templomból. Alig áll a lábán. Lelkileg összeomolva támolyog. Amit élete megkoronázásának remélt: a beígért készorítás VI. Pál pápával, valahogy elmaradt. Elsodorták, nem jutott oda a pápához. Az egzotikus csoportot figyelők részvéttel nézik szegény öreget. Pedig ha tudnák — és ha ő is tudná! — milyen boldogság vár rá ... Másnap a pápa magánkönyvtárában fogadja! Beleülhet a pápai székbe! A pápa személyesen tűzi mellére a Szent Szilveszter rend lovagja kitüntetést.

Ki lehet ez az afrikai aggastyán? Nem bánjuk meg, ha megismerkedünk vele.

Egy szabad nép rabszolga fia

Délnyugat-Afrika Da nevű kis településén született. Ki gondolta volna ekkor, hogy a kis Dibanra („Kiváló Gyógyszerére, mert így nevezték el szülei) százöt esztendő vár ezen a földön. És milyen évek! És mennyi kaland! Keserves rabszolga évek viszontagságai után a hit, az apostoli munka és a szeretet számtalan kalandja.

Gyermekei — 14 gyermek édesapja volt — többször is elmondatták vele élettörténetét. Az így készült feljegyzések szinte teljesen egybehangzóan rögzítik életét. Az önéletrajz ismertetését kiegészítjük sokak, köztük Gantin és Zoungrana bíborosok megemlékezéseivel.

Amikor Diban született, a Niger folyó íve alatti terület törzsek, települések laza szövetsége volt. Az önéletrajz szűkszavúan emlékezik meg erről a korszakról. A szegénységről, a törzsek közötti — persze még csak nyilakkal vívott — háborúkról és az aratás idejére törvényszerűen életbelépő fegyverszünetekről. Ekkoriban érték el a vidéket a francia hódítás előszelei. A gyarmatosítók betörtek a falvakba, a vetéseket, kunyhókat felperzselték. A föld tulajdonosaira sokszor várt éhínség. Ilyenkor az őserdők mélyén tengették életüket, gyászolták szeretteiket.

A kis Diban egy ideig anyai nagyszüleinél pásztorkodott. Később nagynén- jéhez küldték, biztonságosabb vidékre. Húsz éves se volt, amikor élete tragikus fordulatot vett.

48