Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Philipp Harnoncourt: Húsvéti vigília

Az oltár a szentmise kezdetéig sötétben maradt. így a nagy húsvéti gyertya fénye annál jobban érvényesült. A hajnalhasadást a nagy templomablakon át észleltük. Az ambón két gyertya állt a felolvasók számára. A nővérek a temp­lom hajójában helyezkedtek el: mindenki mellett egy kis tartón gyertya égett, hogy az énekek szövegét, kottáját láthassák.- Technikai segédeszközök A vetítés és a magnetofon használatát tudatosan kerültük. Csak a felol­vasóállványnál volt mikrofon. Az énekesek e nélkül énekeltek, hiszen az ének­léskor amúgyis felerősödik a hang. Az ének közvetlen természetességét és a térhatást a mikrofon nem veszélyeztette. Tapasztalataink- Mindenkinek — a végig kitartóknak s a közben lepihenőknek is — egybe­hangzó véleménye az volt, hogy ez valami egészen új és elmélyült húsvét-él- mény volt, kiváltképp a tudatosan átélt hajnalhasadás a hosszú és mégis oly rövid éjszaka után.- Az alvásról való önkéntes lemondás szükségképpen nekünk szegezte a kérdést: mi a súlya, egzisztenciális jelentősége a mi hitünknek, pontosabban a húsvéti misztériumnak, életünk minden vonatkozásában? Az anyaház majd­nem valamennyi nővére jelen volt mind a 12 olvasmánynál. Kétharmadnál is többen (nyolcvanévesek is) végigkísérték az egész vigíliát, a temetői körmene­tet is beleértve. — Mindenesetre, az ünneplést nem zavarná, ha a virrasztók egymást váltanák. Magában véve tehát ez a gazdagabbá tett vigília-forma na­gyobb plébániai közösségekben is — az egészre vállalkozók kis csoportjára építve — megvalósítható. Nagyobb városokban pedig kívánatos lenne legalább egy templomban. — A kórus meghatóan szép éneklése és a zsoltáréneklésben való jártassága nélkül a vigília-ünneplés nem lett volna keresztülvihető. — A résztvevőkben megvolt az elszánt akarat, hogy a hajnal várásában igenis végigvirrasztják ezt az egész éjszakát. Ez volt eszményi előfeltétele annak, hogy a hosszú olvasmányokat készségesen, figyelmesen és türelmesen hall­gassák végig. — Fontos volt, hogy mindenki észrevegye az olvasmány, az ének és az imád­ság közötti szoros összefüggést: Isten szól hozzánk — mi ezt magunkévá tesz- szük a hitben — felelünk Istennek. Ezt az összefüggést a hármas egységek egy­mástól való elválasztása tette egészen nyilvánvalóvá.- A gyertyák meleg és nem vakító fénye nem fárasztja a szemet. Általa a fény és a sötétség, a térbeli távolság és mélység váltakozása éppúgy, mint a ve­lünk ünnepelők arcának látványa egészen újszerű élmény volt. — Különös élmény volt a temetői körmenet. A sírokra égp gyertyákat helyez­tünk. Ennek hatását jól elmélyítette a második olvasmány-csoport első olvas­mánya a csontokkal teli mezőről, melyet Isten Lelke új életre támaszt (Ez 37). 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom