Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Philipp Harnoncourt: Húsvéti vigília

Philipp Harnoncourt HÚSVÉTI VIGÍLIA I. MEGFONTOLÁSOK, TAPASZTALATOK Ez a beszámoló csak beszámoló. Nem több, de nem is kevesebb. Az 1982 húsvétján szerzett tapasztalataimat és ezekhez fűzött megfontolásaimat sze­retném közölni. Lelkigyakorlatok az eggenbergi iskolanővéreknél Régi vágyam volt, hogy a húsvéti éjszakát egyszer a virrasztás, vigília ősi formájában élhessem át. Mint a liturgia szakértője és mint lelkipásztor tisztá­ban voltam azzal, hogy plébániai közösségben nem lehet kísérletezni évente csak egyszer előforduló ünnepekkel. Hiszen minden ünnep sikere a megszo­kott ünneplésen — illetve ünneplés-elemeken áll vagy bukik. (Ilyen elemek: időpont, fölépítés, énekek, szent jelek, szimbolikus cselekmények, meghatá­rozott olvasmányok és imák.) Találtam azonban egy zárt, aránylag nagy közös­séget, mely új lehetőségekkel biztatott. Évek óta kérnek az eggenbergi iskolanővérek lelkigyakorlatuk vezetésére. Ez évben azzal a feltétellel vállalkoztam rá, hogy ennek kapcsán ne a Mise­könyv szerint végezzük a húsvét éjszakai liturgiát, valamint nagycsütörtök és nagypéntek liturgiájában is eszközölhessünk némi változást. A lelkigyakorlaton mintegy 70 nővér vett részt: tanárnők, néhány ápolónő és lelkipásztori kisegítő, valamint nyugdíjas nővérek. A lelkigyakorlatot virágvasárnapján este kezdtük és a húsvétvasárnapi kora reggeli nagymisével fejeztük be. A lelkigyakorlatot hagyományos formában végeztük, mert nem liturgia-kurzust akartam tartani. Célom maga a liturgikus ünneplés volt. Llturgiatörténeti megfontolások Húsvét éjszakáját „minden vigília anyjának“ nevezik. Az éjszakai ünneplés eredetileg várakozó és megemlékező virrasztás volt. A fényforrás esti meggyújtásával kezdődött, s a másnapi napkelte órájában fejeződött be az eucharisztiával. A napkelte élménye — melyre tudatosan és a hosszú éj­szakai virrasztással vágyakozva vártak az őskeresztények — eszményien épült bele a feltámadás, a húsvéti misztérium ünneplésébe. A közösség virrasztva emlékezett meg reménységünk alapjáról: Isten nagy tetteiről és Ígéreteiről. Közben a keresztelő medencénél kereszteltek. A katekumenek így megélhet­ték a húsvéti titokban való részesülést. Mint újonnan megkereszteltek pedig először vehettek részt — első áldozásukkal — a közösségi eucharisztia-ünnep- lésen. A nagy ünnep ellaposodott a történelem folyamán: aránylag hosszú nagy­szombat reggeli szertartás lett belőle. Am a felépítés: a 12 olvasmányból álló rész még ekkor is világosan felismerhetővé tette a vigília-jelleget. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom