Szolgálat 69. (1986)

Tanulmányok - Péteri András: Találkozás a Feltámadottal

tényt vizsgáljuk. Egy talán érdekes, de kizárólag régi eseménynek tekintjük. Éppen ezért kevés szerepet játszik életünkben. A múltra vonatkozó történelmi kérdés elvont, eszmei kapcsolatot, nem igazi találkozást teremt.

Jézus feltámadása különbözik egy halottnak evilági életbe való visszatértétől. Méginkább azok állapotától, akik a „halál mezsgyéjén" jártak s akiknek elbeszéléseit oly nagy érdeklődés kíséri ma világszerte. Ezek, ugyanúgy, mint a naimi özvegy fia és Lázár, később „másodszor" végérvényesen meghaltak. Jézus feltámadása azonban áttöri a sír tér- és időbeli korlátáit. Él ma és mindörökké, Atyja jobbján ül. Mi is találkozhatunk vele. Sőt igazi életünk csak akkor lesz, ha mint szőlővesszök benne maradunk (Jn 15,4), ha bennünk lakik (Jn 14,23), éltet minket. Felnőtt és szabadsággal megajándékozott embereknél ez a kapcsolat nem alakulhat ki, hacsak nem a „találkozás": megismerés, felismerés és elfogadás útján.

A. „Nem láttam, Urunkat, Jézust?"

Ebben az összefüggésben mindenekelőtt Szent Pál esete gondolkoztál el. Jézus feltámadásának legrégibb írásos összefoglalását a korintusiaknak írt első levél 15. fejezetében találjuk. Minden jel arra mutat, hogy szent Pál már a hívektől is ismert és használt himnuszt épít be levelébe: a hivatalos tanúk sorát. A mai olvasó legtöbbször rá se eszmél, hogy Pál saját magát is Jézus feltámadásának tanúi közé sorolja. Pedig — legalábbis nincs semmiféle ellenkező utalás sem a Szentírásban, sem a hagyományban — ő személyesen nem ismerte a Názáreti Rabbit. Semmiképpen sem tartozott a „negyven nap" tanúi közé, azok sorába, akik Jézust látták mennybemenetele előtt. A damaszkuszi úton jön elébe Jézus, szól hozzá. Pál megrendülve kérdezi, hogy ki beszél vele. Nem tudja, ki jelent meg az „égi televízió képernyőjén". A hang megadja a választ: „A názáreti Jézus vagyok" (ApCsel 22,8). Jézus közli, hogy él, találkozik Pállal.

Pál egész lényével felel. Gyökeresen átalakul. Szinte eszelősségnek tűnő szeretettel (ApCsel 26,24) áll Jézus szolgálatába. Nincs nyugta, megy és minden népnek hirdeti: Jézus valóban él, feltámadt! Egyesek először óvakodva, gyanakodva fogadják. Hamarosan azonban teljes jogú apostolnak ismerik el, amire nyugodtan hivatkozhat: „Vajon... nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust?" (1Kor 9,1)

Az a tény, hogy Pál azok közé sorolja magát, akiknek megjelent Krisztus (1Kor 15,5.7.8), akik látták az Urat (9,1) több kérdést vet fel. A görög „óphthé“-t „megjelent" szóval fordítják a magyar kiadások. A passzív igeforma pontosabb értelme: láttatta magát. Élesebben fejezi ki, hogy az egész folyamat Jézustól indult ki, ő a kezdeményező. A feltámadott test egészen új, isteni dimenzióba lépett át. Ez az Úr annak, akinek, s úgy tárul föl, ahogy akarja, ö belépett az új égbe és az új földre: a vele való találkozás soha ki nem érdemelt ízelítő azoknak, akik a jelen világ keretei között mozognak.

21