Szolgálat 71. (1985)
Az egyház szava - Óceánia és a béke (Óceánia Püspökkari Konferenciájának körlevele)
országainkban meghonosodott különféle fejlődésfajtákat vizsgáljuk, fel kell vetnünk ezt a kérdést: „Vajon ezek nem vezetnek nem annyira emberséges, hanem inkább embertelenebb körülmények felé?“ (PP 19-20.) Nem fenyeget-e minket az a veszély, hogy a fejlődés nevében legértékesebb társadalmi és lelki értékeink teljesen veszendőbe mennek, olyannyira, hogy ezekből nem marad meg más, mint a hagyományoknak egyfajta felületes gyakorlata? Ezt is meg kell kérdeznünk: Vajon a fejlődés békét von-e maga után: — Amikor a fejlődés azt jelenti, hogy utánozzuk a leggazdagabb országok életstílusát? Amikor egyre inkább függő viszonyba kerülünk a külföldi forrásoktól és lebecsüljük a helyi forrásokat az importált árúk javára? — Amikor a pénz és a vásárlási lehetőség válnak elsődleges értékké? Amikor a pénz beteges konkurenciát, konfliktusokat és széthúzást eredményez, és az embereket 'igazságtalan terhekkel tönkreteszi? — Amikor az individualizmus és egyesek karrierje elfojtják annak a testvéri megosztásnak hagyományos jelentését, ami megkívánja, hogy mindent a családi és közösségi szükséglet szerint osszanak szét? — Amikor a fejlesztési programokból egyesek vagy kiváltságos kis csoportok húznak csak hasznot, nem pedig az egész lakosság, és így még jobban elmélyül a szegények és gazdagok közötti éles ellentét? — Amikor a fejlesztési programok egyáltalán nincsenek tekintettel a környezetre, s ezzel nemcsak a jelent, hanem a jövőt is veszélyeztetik? — Amikor a nagy országok és szervezetek segítési egyezményei a nagyhatalmak ellenőrizhetetlen befolyása alá vonnak minket? Hogy a fejlődés valóban a béke eszköze legyen, felhívunk minden keresztényt és minden jóakaratú embert, vizsgálják felül, hogy a folyamatban levő fejlesztési programok hogyan módosítják életünket. A vezetőket pedig arra kérjük, hogy komoly tanulmányozás után javasoljanak olyan fejlesztési programokat, amelyek a javak igazságosabb elosztását biztosítják, figyelembe veszik rendelkezésre álló természeti forrásainkat és elősegítik, hogy ezekben a programokban a közösség maximálisan részt vegyen. Más szóval, olyan fejlesztési modellt keresünk, amely lehetővé teszi egy emberségesebb életmód kibontakozását, elősegíti, hogy megőrizzük méltóságunkat és sajátos nemzeti azonosságunkat. 5. Béke és sorsközösségvállalás Az országainkra és közösségeinkre nehezedő egyre nagyobb külső befolyás láttán azt a meggyőződésünket fejezzük ki, hogy meg kell erősíteni az óceániai népek önazonosságát és növelni kell cselekvő sorsközösségvállalásukat. Ez megköveteli, hogy hangsúlyozzuk minden ország sajátos önazonosságát, kiindulva a közös kulturális örökségből, a közös történelemből, az emberi jövő építésének közös érdekéből. Ez azt iis jelenti, hogy figyelemmel kell lennünk azokra, akik más etnikai csoporthoz tartoznak. Közös örökséggel rendelkező népeink között meg kell erősíteni a kulturá77
