Szolgálat 71. (1985)

Az egyház szava - Óceánia és a béke (Óceánia Püspökkari Konferenciájának körlevele)

tottuk azt, hogy bármilyen konfliktus törne is ki, az az egész emberi nem létét veszélyeztetné.

Mi, Óceánia katolikus püspökei, a Béke Nemzetközi Évében megújítjuk elkötelezettségünket: előmozdítjuk a béke ügyét, és hangoztatjuk közös reményünket, nevezetesen, hogy világunkban lehetséges a béke. Különösen kötelességünknek tartjuk, hogy kiemeljük, mennyire szüksége van a békére Óceániának is.

Első látásra Óceánia visszhangozza nevét, és a „béke óceánjának“ tűnik. Sehol sem folyik háború, ami a világ sok országában oly sok szenvedést és pusztítást okoz. Abban a szerencsében van részünk, hogy szigeteink többsége rendelkezik azokkal a természeti forrásokkal, amelyek lehetővé teszik az elsődleges szükségletek kielégítését. Megvan az a biztonságunk is, hogy gyökereink fejlett, évszázados kulturális hagyományokba nyúlnak le.

A béke e látszata ellenére közösségeinkben és országainkban számos olyan feszültség tapasztalható, amelyek a fokozódó elégedetlenséget jelzik. Ez az elégedetlenség pedig azzal fenyeget, hogy lerombolja az előbb említett pozitív összetevőket, és megakadályozza, hogy mostani nemzedékünk és a következők igazi és tartós békének örvendhessenek.

2. A béke Isten ajándéka

Mindenek előtt látnunk kell, milyen békéről van szó.

— Beszélhetünk annak a békéjéről, akit nem érdekel az igazságtalanság és az erőszak, aki önző módon hagyja folyni az eseményeket, csakhogy őt hagyják békében.

— Van olyan béke is, amelynek alapja, hogy az erősek elnyomják a gyengéket. Eszköz, hogy a gyöngéket megtartsák „saját helyükön“, és így lehetővé tegyék, hogy az erősek kihasználják a hatalmukból eredő kiváltságaikat.

— Van továbbá olyan béke is, amelyet a bizalmatlanság, a háborútól való félelem és a háború fenyegetése teremt. Ez a fajta „béke“ barátok és ellenségek csoportjára osztja az embereket és a katonai hatalomért folytatott versengésben végződik.

Az a béke, amelyben mi remélünk, Isten ajándéka, amelyet Jézus Krisztusban ígért meg és adott meg nekünk (Jn 14,27). Ez a béke meghalad minden emberi erőfeszítést és minden arra vonatkozó fogalmat (Fii 4,7). Erről a békéről szeretnénk most beszélni, ezért imádkozunk, és ezt követeljük minden áron.

Ezt a békét akkor tapasztaljuk meg, amikor kapcsolatainkat az igazságosságra és a javak megosztására építjük fel, amikor szeretetben és megbocsátásban testvéreink felé nyújtjuk a kezünket, amikor tiszteljük és elfogadjuk a másikat, amikor elismerjük Isten gyermekeinek egyetemes méltóságát. A béke építése számunkra azt jelenti, hogy elhárítjuk akadályait, felkészítjük szívünket befogadására, harcolunk azért, hogy környezetünkben uralkodjék; egyszóval „békességszerzők" vagyunk (Mt 5,9).

75