Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Fila Béla: A lélek útja Isten felé
TANULMÁNYOK Fi la Béla A LÉLEK ÜTJA ISTEN FELÉ A keresztény kinyilatkoztatás alapvető állítása az, hogy Isten az ember felé fordult. Föltárta belső életét, kinyilvánította szándékát teremtményeivel kapcsolatban. Az értelmes és szabad embert meghívta az „örök életre“, Isten országába, Isten személyes benső életébe. Mivel Isten az ember felé fordult, azért fordul az ember is Isten felé. Az Istennel személyes kapcsolatba került emberben fölébred a vágy az igazi, a teljes, az Istennel egyesült életre. Lassan megérti az ember az élet értékét és értelmét; aztán elindul a lelki élet útján Isten felé. Jézus Krisztus világos és határozott elgondolással és ajánlattal lépett az emberiség elé. „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen“ (Jn 10,10). „Én vagyok az út, az igazság és az élet“ (Jn 14,6). Jézus szerint az embernek legfőbb kötelessége, miután fölismerte az élet Urát és az ö szent mivoltát, hogy életszentségre, tökéletességre törekedjék (Mt 5,48). Az isteni meghívás és fölszólítás nyomán az emberiség életében elindult és kibontakozott a lelki élet dinamizmusa. Jézus hatalmas lendületet adott ennek a folyamatnak. Az ember természeténél fogva törekszik a több, a teljesebb életre. Jézus személye, tanítása ezt az emberi hajlamot ragadta meg, és ennek adott határozott értelmet. A Jézus közelében élő tanítványok átvették élet- tapasztalatát, amely közvetlenül Istennel, az Atyával kapcsolatos. Majd a közvetlen tanúk átadták saját tapasztalatukat a következő nemzedékeknek. Az egyházatyák, az egyház tanítói, igehirdetői, a teológusok és nyomukban a szentek, szerzetesek, a lelki élet mesterei minden korban ajánlották és kidolgozták a lelki élet útját, egy bizonyos lelki kultúrát. A jelen tanulmány ebből a roppant nagy történelmi és szellemi hagyományból szeretne kiemelni néhány szempontot. I. Mai igények A mai emberben is megvan a vágy a hiteles, bensőséges és teljes életre. Korunk lendületessége, problémái, sikerei és kudarcai újszerűén vetik föl a lelki élet kérdéseit. A lelki élet minősége ma attól függ: Milyennek látja magát az ember? Hogyan fogalmazza meg feladatait? Általában nyugtalanság és elégedetlenség jellemzi a mai életet. Talán azért, mer* túl nagyok az igények, túl merészek a tervek. Roppant sodrású humanizációs folyamatban állunk, és ebbe a folyamatba egyre jobban belesodródik az egész anyagi világ is. Külön probléma az, hogy még sok energiát leköt az élet külső kereteinek megszer5
