Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Varga Pál: Plébániai lelkiség
mindazoknak, akik hisznek Krisztusban. Kevés az, amit az ősegyház a Szentírásban rögzít róla? De elég, hogy felismerjük benne a „Titkos Jelenések“ asszonyát, aki a szentatyák tanítása szerint — mlint két egymásra fektetett és áttetsző kép — egyszerre mintája az egyháznak és a keresztény léleknek. Felhasznált irodalom: 1. Vö. a Német Püspökkari Konferencia állásfoglalását az 1987-es Püspöki Szinódust előkészítő „Lineamenta“ irathoz. Pressedienst der Deutschen Bischofskonferenz, Bonn 30. 4. 1986. — 2. Vö. Hans Urs von Balthasar: Wer ist ein Laie, in: Internationale Zeitschrift „Communio" Nr. 5 (1985); K. Rahner: Schriften zur Theologie, Einsiedeln 1986, Band III. — 3. Vö. J. Weismayer: Leben in Fülle, Zur Geschichte und Theologie christlicher Spiritualität, Innsbruck, 1983. — 4. Lineamenta-Stellungnahme 1. c. 4. — 5. „Laie“ in: Handbuch theologischer Grundbegriffe (Hrsg. H. Fries), dtv-Taschenbuch- ausgabe, München 1962, Bd. III. — 6. Vö. M. Schmaus — H. R. Schlette — E. Gössman: Theologie im Laienstand, München 1966. — 7. Vö. N. Rocholl: Vom Laienpriestertum, Paderborn 1939; és 1Kor 15,29. — 8. Vö. „Mancher Laie fühlt sich als Eindringling“, in: Präsent 8. 5. 1986. — 9. Vö. N. Füglister: Stichwort „Prophet* in: Handbuch theologischer Grundbegriffe. Bd. III. — 10. Vö. Kathpress, Wien vom 27. 6. 1986: „Macht euch die Erde untertan“ oft missverstanden. — 11. R. Bösinger: Bruder Esel, Lahn- Verlag, Limburg 1980. — 12. Vö. Hugo Rahner: Maria und die Kirche, Innsbruck 1951. Varga Pál PLÉBÁNIAI LELKISÉG Sokat vitatkozhatnánk arról, hogy egyáltalában helyes-e az a kifejezés és teológiailag rrT'nt is jelent. Híveink életfelfogását, értékrendjét ugyanis jórészt a plébániától független tényezők befolyásolják: tv, rádió, újságok, szórakozási lehetőségek... Ezek keresztény telítése tehát döntő jellegű, bár a gyakorlatban egyre nehezebb, mert pluralista világban élünk. Ugyanakkor azonban az is tagadhatatlan, hogy a keresztények nagy része a plébániák, az egyházközségek szelleméből és gyakorlatából tanulja meg, milyennek kell lennie a Krisztushoz vezető útnak és életnek. Ilyen értelemben joggal beszélhetünk plébániai lelkiségről. Elméleti fejtegetések helyett gyakorlatunkból szeretnénk bemutatni pár irányelvet. I. A szentségek központi szerepe A plébániai közösség vasár- és ünnepnapokon gyülekezik össze. A szentmise igeliturgiájában hallgatja meg az Úr szavát, az oltárnál egyesül Krisztus áldozatában, ünnepli feltámadását, és találkozik testvéreivel. Amit tehát ilyenkor hirdetünk, sürgetünk esetleg „elhallgatunk“, jelentős befolyást gyakorol a hívek lelki életére. Elvileg innét indul és itt kristályosodiik ki a plébánia lelkisége. Sajnos azonban az is tény, hogy pl. Bécsben plébániánk területén híveinknek (valamivel 7.000 felett) kb. 10 százaléka jár rendszeresen templomba. Evvel 55
