Szolgálat 71. (1985)
Tanulmányok - Claude Dagens: Mai lelkiségi mozgalmak
portokra, illetve közösségekre gondol, amelyek a „karizmatikus megújulás“ szóval jelölik magukat. Ezek valóban figyelemreméltó és jelentős valóságot képviselnek. Meg kell azonban említenünk Taizét, a Fokoláre mozgalmat, a Házasok mozgalmát, a különböző formájú monasztikus és apostoli közösségeket, valamint a máriás lelkiség irányzatait is. Nem tudom, említenem kell-e a Foucauld atya által ihletett alapításokat, vagy a 40-es és 50-es évek között keletkezett missziós megújulás csoportjait. Világos, hogy nem az a fontos, hogy közös nevezőket keressünk. Egyszerűen csak azt kell mondanunk, hogy romlástól és erkölcsi lazaságtól szenvedő korunkban az ébredés és a megújulás váratlan jelenségének tanúi. A nevelők, a lelki vezetők számára pedig nem az a probléma, hogy felragasszák a megfelelő címkét; ellenkezőleg, inkább arra van szükség, hogy ne hasonlítsuk össze túlságosan gyorsan az ún. hagyományost és az újat, hanem inkább gyakoroljuk a hatékony megkülönböztetést. Ennek pedig kettős szempontja van: — Vessünk számot az új lelkiségi irányzatokkal. Eleve ne utasítsuk el azokat, vagy ne tekintsünk rájuk gyanakvással. Ne feledjük el, hogy Isten Lelke mondhat nekünk valami fontosat az által, ami meglep minket, vagy olykor megütközést vált ki belőlünk. Hinnünk kell mindenek előtt a Lélek szabadságában, aki „ott fú, ahol akar“.- Tanítsuk meg azokat, akik hozzánk jönnek, még ha messziről érkeznek is, hogy belépjenek egy intézmény (pl. egy kongregáció) történelmébe, vagyis hogy képesek legyenek vállalni a múlt hagyományos formáit is. A nevelésnek ezt az elsődleges feladatát tartva szem előtt szeretném most felvázolni a modern lelkiségi mozgalmak uralkodó vonásait és az azokkal kapcsolatos teológiai kérdéseket. Megpróbálok rámutatni azokra a pontokra, amelyek különös figyelmet és sajátos lelki nevelést kívánnak meg. Ezen megfontolások alapján az első részben kiemelem a jelenlegi lelki irányzatok jellemző vonásait; a második, lényegesen rövidebb, de nem kevésbé fontos részben pedig a jövő számára is döntő, kimondottan teológiai kérdésekkel foglalkozom. I. I. A modern lelkiségi mozgalmak uralkodó vonásai Három vonást akarok kiemelni; amelyek számomra meghatározóknak tűnnek. Az első a kiindulási pontra vonatkozik: a megtérésre alapuló keresztény önazonosság. A második azokra a keretekre, amelyekben kifejlődik a lelkiségi tapasztalat: közösségi környezet. A harmadik a megkülönböztetés gyakorlatára: hogyan kell értekünk Isten működését az emberben és a világban. 1. A megtérésre alapuló keresztény önazonosság Egyszerre kulturális és lelki tényről van szó. Azoknak a fiatal fiúknak és lányoknak egy viszonylag nagy csoportja, akik a vallásos élettel komolyan 14
