Szolgálat 68. (1985)

Eszmék és események - Az egyetemes egyház: a helyi egyházak közössége (L. Örsy)

pápa. Kiválasztottságuk a Lélektöl van, jóllehet a pápa fennhatósága alatt állnak. Finom egyensúly, kétségtelenül. Ámde, ha a püspökök rendelkeznek egy bizonyos önállósággal — és ez tény! — akkor helyi egyházaik önállósága ugyancsak jogos. A Zsinat világosan kimondja, hogy tiszteletben akarja tartani a helyi egyházak egyediségét.

„Ennek a katolicitásnak a nevében az Egyház minden egyes része átadja sajátos ajándékait a többi résznek és az egész egyháznak. így az egész is és minden egyes rész is gyarapszik minden tag kölcsönös önközlése által, egységben munkálkodva, hogy elérjék a teljességet“ (LG 13).

Valóban, a Zsinat óta megnőtt a helyi egyházak jelentősége. Régebben erősen függtek a római hivatalok irányelveitől és felmentéseitől az egész ügyintézésben, még a mindennapi esetek megítélésénél is. Ma sokkal nagyobb az önállóságuk. A legtöbb ügyben maguk dönthetnek és cselekedhetnek. így pl. a helyi püspök felmenthet egyes általános törvények alól, kivéve, ha ez a felmentés veszélyeztet egy már meglevő szerkezetet és beleütközik egy már törvényes eljárásba (87). Ez a szabály lehetővé teszi az általános érvényű törvény alkalmazását a helyi körülményekhez.

Ugyanakkor furcsa és meglepő, hogy a Kódex egyes központi hivataloknak az eddiginél nagyobb hatalmat ad a törvények értelmezésére. A Szentszék — Római Kongregáció néven ismert — végrehajtó hivatalainak hatalmában áll, hogy kiadjanak általános érvényű rendeleteket és rendelkezzenek a törvények alkalmazásával kapcsolatban. Semmilyen szerv sem bírálja felül rendelkezéseiket. Ezért a gyakorlatban előfordulhat, hogy egy központi parancs határozza meg a törvény értelmét, még olyan esetekben is, amikor a helyi püspök, esetleg több püspök is, más véleményt vall abban az ügyben (29—34).

Továbbá, sok dologban erősödött a centralizálás. így pl. Rómába kell felterjeszteni a nem-szentségi házasság feloldásának minden kérvényét. A püspök nem ítélkezhet ebben az ügyben, bár jól ismeri a helyi körülményeket, esetleg magát az érdekelt személyt is (1142). Ugyancsak nagyon kevés lehetősége van a helyi egyházaknak arra, hogy alakítsák és kifejlesszék a saját liturgiájukat (838).

Ezzel eljutottunk a helyi egyházak és az egyetemes egyház kapcsolatának másik szempontjához. Beszélt a Zsinat — amint hallottuk — a részegyházak sajátságos ajándékairól, amelyek az egyetemes közösség gyarapodását szolgálják. Ez meg is történt, természetesen, az első századokban. Ahogy terjedt a keresztény örömhír hirdetése, új egyházak létesültek Szíriában, Görögországban, Egyiptomban, Olaszországban, Galliában és másutt. Mindegyik egyház kifejlesztette a saját életstílusát és az istentisztelet sajátságos rítusát. Ma ezt a folyamatot inkulturációnak vagy egyszerűbben az evangélium megtestesülésének mondjuk a különböző emberi kultúrákban. Az ilyen változatosság, tudjuk, nehézségeket hozott magával, de ugyanakkor az energia mérhetetlen forrásait tárta fel. Ki tagadhatná, hogy a keleti egyházak hagyományai

95