Szolgálat 68. (1985)
Eszmék és események - A Szentatya harmadik afrikai útja (Szabó Ferenc)
körmenetek) alatt, a buzgó imák külön említést érdemelnek. Afrika gyermeknépe örömmel éli meg az Eukarisztia ünneplését. Az afrikai értelmiségiek körében örvendetesen megérlelődött az egyháztudat. Ezt tanúsította a yaoundéi találkozó a kultúra képviselőivel. Fokozottan jelentkezik az egyházi központok, felsőfokú katolikus intézmények szükségessége; ezekből mindezideig kevés létezik Afrikában. Ezért úttörő kezdeményezésnek számít a Nairobiban létrehozott Teológiai Intézet, amely Kelet-Afrika püspökeinek buzgóságábó! született meg. A Pápa boldogan avatta fel ezt a központot az Eukarisztikus Világkongresszus alkalmával a világ minden részéről érkezett számos bíboros és püspök jelenlétében. Mint minden apostoli útja alkalmával, a Szentatya most is találkozott a keresztény egyházak, a mohamedánok és a hagyományos vallások képviselőivel. A Zsinat ökumenizmusról és nem keresztény vallásokról szóló dokumentumai szellemében a Krisztus-hívők és az egyistenhívők párbeszédét és együttműködését sürgette Loméban, Garouában, Yaoundében, Nairobiban. Szokatlan és jelentős volt a Togói tó mellett épült Mária-szentélynél az az ima- találkozó, ahol a Pápa együtt imádkozott az animistákkal. Nairobiból hazafelé tartva a Szentatya megállt a marokkói Casablancában, ahol nemcsak a kis katolikus közösségnek mutatott be szentmisét, hanem a sportstadionban mintegy 60.000 muzulmán fiatalhoz szólt. A marokkói király, II. Hasszán hívta meg, hogy az arab világot képviselő ifjúságnak (amely éppen sportfesztivált rendezett) beszéljen az erkölcsi értékekről. A hihetetlen lelkesedés, a Pápa beszédét minduntalan félbeszakító taps és éljenzés jelezte, hogy a katolikus világ vezetője a muzulmán ifjúság szívéhez szólt. A Pápa minden országban találkozott az állami vezetőkkel és a diplomáciai képviseletekkel. Kifejezhette háláját az államelnököknek a meghívásért, látogatása megszervezéséért, az egyház és az állam jó együttműködéséért. Ugyanakkor megragadta az alkalmat arra, hogy egész Afrika égető kérdéseire felhívja a világközvélemény figyelmét. Ebből a szempontból a legjelentősebb beszédét aug. 12-én Yaoundében, Biya elnök és a diplomáciai testület jelenlétében mondotta el. Felhívást intézett Afrikához és az egész emberiséghez Afrikáért. Áttekintette a földrész társadalmi, gazdasági, politikai és vallási helyzetét, rámutatott Afrika sebeire. Az elnyert függetlenség még nem szűntette meg a gazdasági és politikai függést bizonyos külső hatalmaktól; az apartheid embertelen rendszere felforgatja Dél-Afrikát; a békét testvérgyilkos gerillák, háborúk, népirtások fenyegetik; a menekültek száma megkétszereződött az utolsó öt évben; a vallásszabadságot megsértik, sőt lábbal tapossák (kiűzik a misz- szionáriusokat, akik életüket az afrikaiak szolgálatára, lelki-szellemi-anyagi felemelésére szentelték). De a Pápa rávilágított Afrika értékeire is: a vendég- szeretet, a szolidaritás, a család megbecsülése, a vallás iránti érzék elevensége. — Végül Nairobiban az Ensz-központban megismételte öt évvel ezelőtti felhívását a Sahel-vidék szárazságtól és éhségtől sújtott lakossága érdekében, hangsúlyozva a nemzetközi szolidaritás sürgető szükségét. (Tudjuk, hogy 1984 89
