Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Teleki Béla: Fénycsóva a „Déli-Föld“ egén
Ausztráliában született és Írországban végzett. Ekkor szenteltek fel két olyan püspököt, akik már nemcsak itt születtek, hanem itt, a manly-i teológián tanultak. Mannix mellett jelentősek Carr bíboros, Kelly Sydney érseke, Dunne bris- bone-i és Clune peth-i érsekek. A püspöki kar többi tagja tartózkodik a nyilvános fellépésektől. Dunne is visszavonult természetű, csak az iskolák érdekében bírja őt szóra néha-néha népének szeretete. Clune elvi kérdésekbe csak elvétve avatkozik bele, de ilyenkor is igyekezik betölteni a békegalamb szerepét. Kelly buzgó főpap, de nézeteiben igen egyszerű lélek, rideg természetével inkább gátolja, mint segíti a problémák megoldását. Carr, Mannix főnöke és közvetlen elődje pedig lelkesedő, okos aggastyán. Dr. Mannix püspök tehát szinte egyedül állt Ausztrália egyháza élén óriás szellemével és vasakaratával. Szellemi elődje, Moran nézeteit és célkitűzéseit követte. Kettőjüket így jellemzi O’Farrel történész: „Mórán a békét választotta. Szenvedtek miatta az elvek, de a béke sem született meg. Mannix az elvek mellett szált síkra. Felborult a béke és zavargás támadt, de az elvek sem valósultak meg a gyakorlatban.“ Mannix püspöki szolgálatának ötven évét két szakaszra oszthatjuk. Különösen az iskolaügy mellett kardoskodott az első időszakban (1913—1934): papokat és laikus vezetőket képzett. így pl. amikor Róma elrendelte, hogy a manly-i teológia ne váljon központi intézménnyé, hanem képezze minden egyházmegye papnövendékeit önállóan, Mannix érsek azonnal cselekedett. Már ugyanazon évben (1923) létrehozta Werribee-ben a Krisztus Teste Kollégiumot, míg a queenslandi XII. Pius Szeminárium csak 1941-ben nyílt meg Banyóban. A laikusoknak társulatokat szervez az érsek. Lelkes támogatója a Kempion Szövetségnek (Campion Society), amely az egyetemistákat és tanáraikat gyűjti össze. A francia és olasz Katolikus Akció mintájára, de teljesen ausztráliai jellegű Katolikus Akciót formál az iskolaügy és a katolikus szociális mozgalom fejlesztésére. Az ő égisze alatt születik meg a Katolikus Szociális Tanulmányok Mozgalma is. De az Ifjú Keresztény Munkások, a Katolikus Leányok Országos Mozgalma, az Ifjú Katolikus Diákok és a Katolikus Földművesek Országos Mozgalma szintén élvezte Melbourne érseke teljes és lelkes támogatását. Egyházmegyéje gyarapodik a 145.333 hívőből 600.000, a 160 templomból 300, a 108 katolikus iskolából 292 lett. Fiúk számára 23, lányok számára 34 kollégiumot létesít. Kiemelkedő a Newman Kollégium. Mannix érsek elve ugyanis: „A tanulás nem a gazdagok előjoga! Semmiképpen sincs a vagyonos emberek gyermekeinek fejében a világ minden talentuma.“ A Melbourne-ben (1934) megtartott Eukarisztikus Kongresszussal kezdődik Mannix tevékenységének II. szakasza (1963-ig). Eközben élvezte húszévi munkássága gyümölcseit: Magamögött láthatta egész Ausztrália katolikus laikus vezetőit, és irányíthatta egyházmegyéjét valamint az egész kontinens egyházát. Ö írta a „püspökkari“ szociális körleveleket: A szabadságról (1942), A béke 74
