Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Benkő Antal - Jálics Ferenc: Dél-Amerika prófétai egyháza

II. A harmadik és negyedik csoport fő kérdése: hogyan szabadulhatunk meg a bűntől, a igazságtalanságtól. Központi problémája tehát a megváltástan (De Deo Redemptore) és a'kegyelemtan (De gratia).

3. Ennél a csoportnál a felszabadulás alanya az egész Egyház. Ennek kell megszabadulnia a bűntől — mind az egyéni, mind az társadalmi bűntől. Az igazságosság és a szeretet lényeges elemei ennek a folyamatnak. — Ide sorolhatjuk Medellin és Puebla dokumentumait, a teológusok közül pedig pl. S. Gali- leát. — A második és negyedik csoport képviselői elfogadják és becsülik ezeket a dokumentumokat, de tovább akarnak menni a praxis terén, konkrétabb megoldásokat 'keresnek.

4. A negyedik csoportnál az alany az elnyomott hivő nép. Fontos mind a három szó: a szegény az elnyomott, s ellenkezőleg is: az elnyomott az szegény; hivő, vagyis aki alapjában már elfogadta az evangéliumot; nép: nem a vezetők, mert ezek ideológiák szolgálatában állnak (hacsak meg nem térve el nem kötelezik magukat a szegényeknek). Ide sorolhatók G. Gutierrez, L. Boff, J. Sob- rino.

Kényesebb kérdést érintünk, amikor az egyes csoportok szociológiai kapcsolatát vizsgáljuk. Vagyis amikor azt akarjuk megérteni, hogy filozófiai szinten milyen társadalomtudományi eszközöket alkalmaz s milyen politikai, társadalmi rendszert értékel. Ez utóbbinál azért nem könnyű ítéletet alkotni^ mert nem mindig kifejezetten világos ez a szerző írásaiból; gyakran csak burkoltan jelzi vagy következik soraiból.

Felix Pastor szerint a következő irányokat találjuk. Az első csoport a történelmet és az antropológiát tartja a legfontosabb tudományos eszköznek kutatásaihoz, s szimpatizál a populizmussal és az ún. keresztény demokrata pártokkal. A második marxista szociológiára támaszkodik analíziseiben; utópikus messianizmus vezeti, s ennek megvalósítására a legszélsőségesebb politikai szervezetekkel akar együtt dolgozni. A harmadik csoport lényegében a fejlődésteológia változata: keresztény haladó elemektől és a nép tudatosításától várja a változást. A analíziseinél különböző társadalomtudományi módszereket vesz igénybe. A negyedik felhasznál marxista, és egyéb szociológiai módszereket; politikailag nem kívánja magának a hatalmat, de sürgeti, hogy a bázisközösségek tagjai aktívan vegyenek részt a politikai életben.

Ebből a rövid áttekintésből sejthetjük a felszabadítást teológiák roppant jelentőségét a dél-amerikai egyház életében.. Sejthetjük azonban azt is, hogy ez a teológiai irány nem örvend általános és osztatlan kedvességnek.

A szegények, a bázisközösségek tagjai és a velük foglalkozó papság lelkesedéssel fogadják a felszabadítási teológia szellemében írt könyveket, kiadványokat. A szegények értékelik ezeknek a teológusoknak megértő, biztató megnyilatkozásait. A papság teológiai és lelkiség) irodalmat talál pasztorális tevékenységéhez. Elmélyül a közvetlen kapcsolat a hívek és a lelkészek között.

59