Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Benkő Antal - Jálics Ferenc: Dél-Amerika prófétai egyháza

tokát. Ezenfelül működtek az Imaapostolság, a Mária Kongregáció, a Katolikus Nőegylet, Hivatás-klubb, cursillisták stb.“ Másutt aktívan tevékenykednek a Szűz Mária családcsoportok (Equipes de Notre Dame), Krisztus szerinti házastársak (Casais de Cristo), Hit és öröm (Fé e allegria) közösségei. Sok helyen virágzanak az ifjúsági csoportok is. — Ezeknek a csoportoknak az élete alapjában véve hasonlít a bázisközösségekéhez, mégis különállóknak tekintik őket. Kisközösségeknek, nem pedig bázisközösségeknek szokták őket nevezni. A legfontosabb különbség éppen a társadalmi elkötelezettség terén található. A kisközösségeknél nem oly fontos elem, mint az egyházi bázisközösségeknél.

Fontos szerepet töltenek be a plébániákon a katekéták. P. Szeverin így számol be képzésükről: A katekétaképző kurzus tartama egy hét. Általában vasárnap du. kezdjük kis „lelkigyakorlattal“. Utána egész héten reggel 8-tól délig elméleti órák. Délután csoportmunka, majd gyakorlati órák (15 gyerekkel), este bibliai jelenetek. A költségeket az egyházközségek fizetik. Kurzusainknak nagy sikere volt. Minden évben telt ház: 60 személy. — A katekéták nem kapnak fizetést. Ez komoly probléma, mert könnyen megunják a munkát. Ezért kell állandóan újakról gondoskodni. Minden plébánián van egy kateke- tikai megbízott; általában apáca. Rendszeresen látogatja a filiákat, időnként gyűlést tart a katekétákkal. Nálunk még komolyan veszik a szülők a hitoktatást. Kurzusainknál használt tankönyvünket P. Tóth Veremund OSB írta, s a Sao Pauló-i Loyola kiadónál jelent meg (Curso para formágao de catequistas, 1985, 208 o.).

A bázis- és kisközösségekben az egyház laikus hívei fejtik ki prófétai tevékenységüket. Ez jellemző vonása a brazil püspöki karnak is. Megnyilvánulásaik sokban emlékeztetnek az Ószövetség rendíthetetlen prófétáira.

1964-ben, a 20 évig tartó katonai diktatúra kezdetén, szimpatizáltak az új kormánnyal. Az előző évek fejetlensége után reménységet keltett az új vezetők komolysága, puritán élete. Rövidesen azonban súlyos hibák jelentkeztek. A gazdasági kérdések megoldatlanok maradtak, elharapózott a korrupció, s főleg: lábbal tiporták az egyéni és a közéleti szabadságot. Következésképpen a szegények és a gazdagok közötti szakadék még tátongóbb lett. A püspöki kar pásztorlevelei és egyéb nyilatkozatai nyíltan és határozottan mutattak rá az eltévelyedésekre, a nép szenvedésére. Az emberiesség és a kereszténység nevében — hisz a vezető réteg szintén keresztény volt! — sürgették a reformokat, az igazságosságot és szabadságot. Ezekben az években az egyházi vezetőség kiállása öntött reményt sokak leikébe. Sokszor egyedül ők lehettek a brazil társadalmi élet pusztába kiáltó szavai. Okosan, de érthetően hirdették Krisztus és az Egyház tanítását. A katonakormányok gyakran éreztették nemtetszésüket. Pl. nem adtak beutazási engedélyt papoknak, akik a brazil egyházmegyék segítségére kívántak sietni. (1983-ban a 164 kérvényező közül 30-at vetettek Vissza; 1984-ben pedig 35-öt a 241 közül, és 55-re nem is feleltek). — Néhány kiadott dokumentum címe szemlélteti milyen aktuális kérdésekről nyi55