Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Babos István: A katolikus egyház Észak-Amerikában
Louisiana, New Mexico, spanyol katolikusai 1860-ban 3.313,000-re növelték a katolikusok számát. Ezek fele, 1.685,973 bevándorló. A hívek számával gyarapodtak a gondok is. Az egyik ilyen gond a sajátos egyházszervezetből fejlődött ki. Ez szembeállította a püspököket papjaikkal és az általuk vezetett hívekkel. 1700 után ugyanis az anglikán egyházat tették államvallássá, aminek következtében a katolikusok elveszítették szavazati jogukat, állami hivatalt nem vállalhattak, sőt nyilvános istentiszteletet se tarthattak és nem alapíthattak iskolákat. A függetlenség kikiáltása után (1776) az angol törvények érvényüket vesztették és az új alkotmány garantálta a szabad vallásgyakorlatot. Carroll püspök ezt kihasználva minden egyházi intézményt a világiak bevonásával jogi személlyé nyilvánított. Az így szervezett, az állam által is elismert jogi személy, gondnoki testület birtokolta az egyházi intézményeket. Feladata volt, hogy ezek anyagi alapjait megteremtse. A megoldás megfelelt az uralkodó demokratikus szellemnek, és sokban hasonlított az amerikai protestáns egyházak szervezetéhez. A gyakorlatban azonban ez a megoldás nem mindenütt vált be és savanyú szőlőt termett. Több esetben a gondnoki testület túllépte hatáskörét: az anyagi gondok vállalása mellett, vagy azt elhanyagolva, a püspökök jogait igyekezett bitorolni. Pl. a testület akarta kinevezni, elbocsátani a plébánosokat. Ha az ír bevándorlók ír, a németek német (és így sorolhatnánk az összes európai nemzetiséget) papot kaptak és azt el akarta mozdítani a püspök, nem egyszer a hívek és velük együtt a pap is ellenállt. Előfordult, hogy el is szakadtak a püspöktől. A másik nagy gond inkább anyagi, szociális forrásból eredt. 1808-ban Balti- more-t érseki rangra emelték és négy új püspökséget szerveztek: Bardstown (Kentucky), Boston, New York és Philadelphia. Ezekbe a keleti városokba telepedett le a nincstelen bevándorlók özöne. Hamar kiéleződött az ellentét a nincstelen katolikusok és a tehetősebb, többnyire protestáns őslakók között, akik kezükben tartották a közéleti hatalmat. Philadelphiában 1844-ben véres összeütközésre került sor: 13-an meghaltak, több mint ötvenen megsebesültek, két katolikus templom leégett. Kenrick püspök félve, hogy jelenléte még jobban felszítaná az ellentétet, eltűnt a színtérről. John Hughes New York püspöke viszont amikor megtudta, hogy a várost nem lehet semmiféle kártérítésre kötelezni, megszervezte híveit. Ezek körülvették az egyházi intézményeket és készek voltak megvédeni minden támadással szemben. A bátor kiállás egyrészt öszefogta a katolikusokat, másrészt elijesztette az őslakókat minden további erőszaktól. A harmadik gond szintén szociális jellegű volt. A nincstelenség és a kapitalizmus túlkapásai arra késztették, sőt kényszerítették a munkásokat, hogy jogaik védelmére titkos szervezetekbe tömörüljenek. A kimondottan egyházellenes titkos tömörüléseket Róma elítélte. Úgy látszott, hogy az amerikai katolikusok titkos szervezetei is ez alá a tilalom alá esnek. De az amerikai püspökök nem voltak hajlandók minden titkos szervezetet elítélni, amit az ország 3 33
