Szolgálat 68. (1985)
Halottaink - Magyar István (Lónay Ödön) - P. Szőcs Albert Dénes OFM (Confrater)
Ezt a sokoldalú embert sok minden emberi vonatkozás érdekelte. Belépett a Természetjárók Egyesületébe, majd a Solidaritás sportkörbe. Tagja volt a P. Kollár irányítása alatt álló templomi énekkarnak a Szent Kereszt Plébánián. Kapcsolatot tartott régi kongreganista barátaival. Már fiatal korában is vonzódott a vak és csökkentlátóképességű emberekhez. Ezt a vonzalmát idős korában is kielégíthette, mert az említett énekkarnak öt ilyen tagja volt, akikhez megkülönböztetett barátság fűzte. 1981-ben, 80 éves korában írt rövid életbeszámolójának ezt a címet adta: „Per Mariam ad Jesum“ — Mária által Jézushoz. A kis életrajz végén tartózkodó szemérmetes- séggel vallja: „ide tartoznak még a Mária kegyhelyekre történt zarándoklatok. Ezeket annak idején szintén Mária Kongregációnk rendezte és a szétszóratás után ismét bekapcsolódtam ezekbe. Itt említem meg, hogy azt, amit mennyei Édesanyámtól kaptam, soha meghálálni nem tudom.“ Kedves testvérünket egy nappal a lourdesi Szűzanya megjelenésének ünnepe előtt szólította el az Úr. Reméljük, hogy Ö, akiről élete vezérszavát vette elvezette Urunk és Királyunk boldogító színelátására, a teljes Szentháromság örök fényességébe. M. I. MAGYAR ISTVÁN (1897—1985) Értékes papi élet végét jelezte 1985. március 7-én a pécsegyházmegyei Magyarszék templomának lélekharangja. Itt élte utolsó éveit Magyar István c. apát, nyugalmazott plébános, jólelkú gondozója házában. Utolsó éveiben az érelmeszesedés keresztjét viselte. Már nem misézhetett. A reá jellemző egyenes tartással, korát meghazudtoló fürgeséggel azért eljárt a misékre, hogy együtt áldozhasson volt híveivel. Mindenkihez szívélyes volt, mosolyát élete utolsó heteiben is megőrizte. A betegek szentségét ismételten felvette. Otthonában, Istennel megbékélt arccal hunyta le szemét, egyik szentáldozása után, hogy a mennyei hazában számot adjon Mesterének hosszú papi munkásságáról. Paptestvérünk Bikaion született 1897-ben. Édesapja kántortanító volt. Szüleitől örökölte mély hitét, az ifjúsággal és a szegényekkel való foglalkozás szeretetét. 1920-ban, mindjárt pappá szentelése után, Budapestre kerül hittanárnak. 1922-ben Szigetváron, 1924-től Pécsett hittanár. Itt főleg az ipari tanulók vallásos nevelésén fáradozik. 1933- tól a budapesti Szent Imre Kollégium prefektusa: eredményesen dolgozik az egyetemisták körében. 1945-ben a pécsi Budai Külvárosi Plébánia vezetését bízza rá főpásztora. Mindent újjászervez: az Asszony Szövetséget, a Rózsafüzér Társulatot, a Credót. Munkásifjú cserkészcsapatot alapít. Szülők Szövetségét, Szent Vince Egyesületet és ministráns-gárdát hív életre. Népkonyhát nyit a háború utáni nyomorúság enyhítésére. 1948-ban az egyházközségi napközi otthon részére házat vásáról. 1949-ben c. apáti kitüntetést kap. 1964-ben helyettes plébánosként Magyarszékre kerül. 1970-ben itt mondja el hálaadó aranymiséjét. 1972-ben megrokkant egészséggel lesz a pécsi Havihegy templomának lelkésze. 1980-ban visszatér volt híveihez Magyarszékre, ahol öt éven át gondozzák, haláláig. Temetését Cserháti József megyéspüspök végezte, nagyszámú paptestvére és volt hívei részvételével. A pécsi Szent Mihály kápolna kriptájában várja teste a feltámadást. Istenünk legyen örök jutalma! Lórtay Ödön P. SZŰCS ALBERT DÉNES O. F. M. (1905—1985) Június elsején kaptuk a szomorú hírt, hogy az erdélyi Szent István Ferences Rend- tartomány amerikai kusztódiájának nesztora, szeretett rendi testvérünk, Szőcs Dénes megtért teremtő Istenéhez. 111
