Szolgálat 68. (1985)
Könyvszemle - C. Carretto: Atyám, reád bízom magam. - P. Imberdis - X. Perrin: Vallomások, vélemények (Baranyi Imre)
Úgy látszik P. Szabó élete delelőjén mélyen átélte Claudel Kantáta három hangra c. remekművét, melyet a nagy francia költő és író először ezen a címen jelentetett meg: Ez az óra a Tavasz és a Nyár között. „Ez az az éjszaka, amikor a nap megáll, mikor a természet elérkezve a teljes kibontakozáshoz, ünnepélyes várakozásban marad.“ Az örök boldogság képét nyújtja ez az óra. „Minden elmúlik, igaz, de csak azért, hogy minden évben visszatérjen ugyanahhoz az eksztázisponthoz.“ — A Déli osztozás- ban megrendülve olvashatjuk Claudel életének drámáját. A Partage de Midi azt a vakító fényt idézi fel Claudel életében, amikor szíve könyörtelen vizsgálatában — mint szent Pál — megismeri önmagát. Jelentheti azonban az éjfél legsötétebb óráját is, melyben a halál a boldogtalanul szeretőket egyesíti vagy szétválasztja. Claudel mély teológiai meglátása, hogy itt torkolik bele a bűnös rossz az Isten elrejtett üdvözítő tervébe. Valéry Tengerparti temető-je és Egy kígyó vázlata c. műve a lét és nem-lét dialektikáját mutatja be többértelmű képekkel. Talán csak az képes élvezni a különös költői képeket, aki megélte a Földközi-tengerpart azúr egét és vizét, a kék hullámokon játszó szellők kiszámíthatatlan játékát a fehér habokkal. Közel érzi magát a magyar olvasó Pierre Emmanuelhez, mert felfedezheti vele együtt verseiben a Jelenlétet, a másikat és a Másikat: „Kitépem tüdőm, hogy Neved kicsikarjam, / Te, akit mindig megnevezlek, még ha Nem-et mondok is, / Teljesen Távoli, titokzatos Megfoghatatlan." Emmanuel verseihez és ihletéhez áll közel P. Szabó is, mikor kiheztartozásáról ír: „Ami csupán kettőnk titka / ami mélyemben béke álma / ami lelkemben élet lángja / ami testemben halál hamva / mind Hozzád tartozik — / végül mi marad enyém? / Te vagy — ez nekem elég / mindent Tőled kaptam / Belőled jöttem és Beléd / veszítem tűnő életem / így önmagamat újra meglelem." Kívánjuk, hogy az Őszi napéjegyenlőség legyen a további gyümölcsérés és aratás boldog, termékeny időszaka! Németh József Carlo Carretto: Atyám, reád bízom magam, Bécs 1985, 167 o. Pierre Imberdis — Xavier Perrin: Vallomások, vélemények, válaszok, Bécs 1985, 263 o. Mindkét könyv az OMC kiadónál jelent meg és elmélkedésre szólítja fel az olvasót. Carrettót nem kell bemutatni. Könyvei egy ember belső életének gazdagságáról regélnek és reményt sugároznak fiatalba és idősbe egyaránt. Áll ez a most megjelent füzetre is, amit Carretto végrendeletnek szánt. Mondanivalóját két fejezetre osztotta. Az első rész címe: Isten az én Atyám, üzenetet közvetít az ember jövőjéről és választ tartalmaz az élet nagy kérdéseire. A második rész biztosít: Ha Isten az Atyám, akkor én gyermeke vagyok. Vezet, hogy megértsük, mit jelent Isten gyermekének lenni. Krisztushoz jutunk el, s földereng lelkűnkben: A mi életünk Krisztus követése! Carretto apró lépésekkel segít előre, mint az anya járni tanuló fiát. Elvárja, hogy meg-megálljunk, lélegzetet vegyünk, elgondolkodjunk: kilépve magunkból magunkba nézzünk! Nem száll a felhőkbe a szerző, minket sem irányít oda. De úgy jár a földön, hogy előre néz, és látja azt a jövőt, amit Isten tart kezében. Ezért nem szabad átolvasni ezt a könyvet, át kell imádkozni! P. Imberdis és X. Perrin könyve rövid vallomásokból, véleményekből és válaszokból készít füzért. Nem ígér szenzációt, de abban viszont segíteni szeretne, hogy gondolkodjunk, elmélkedjünk. Az sem lényeges, kinek a mondásáról van szó. Engedjük, hogy maga a gondolat ragadjon magával. 106
