Szolgálat 68. (1985)
Könyvszemle - W. Bühlmann: Weltkirche (Péteri András)
KÖNYVSZEMLE Walbert Bühlmann: Weltkirche. Neue Dimensionen — Modell für das Jahr 2001 (A világegyház. Új távlatok — Modell 2001-re). Styria, Graz—Wien—Köln 1984, 246 o. A neves missziológus és pasztorálteológus könyve I. részében átfogó képet nyújt a katolikus egyház jelenlegi helyzetéről és szellemi áramlatairól a hat kontinensen. Az első fejezet megadja az alaphangot. „Elérkeztünk a .harmadik egyházhoz': a harmadik világ és a harmadik évezred egyházához. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az első évezred az első, a keleti egyház jegyében folyt le: az első nyolc általános zsinaton az játszotta a vezető szerepet. A második évezredben egyértelmű a második, a nyugati egyház vezetése: az ő szelleme alakítja a középkort és a missziós kezdeményezéseket, az Újvilág felfedezése után. Minden arra mutat, hogy a harmadik évezredet a harmadik, a déli egyház vezeti. Meggyőződésem, hogy a jövőben az egész egyház részére a harmadik egyházból erednek a legfontosabb indítások és ihletek." Az előző kettő hatása nem tűnik el nyomtalanul, nem is szűnik meg, de tanulniuk kell a harmadik világ egyházaitól. Három fejezet ismerteti a latin-amerikai, afrikai és ázsiai egyház fejlődését századunkban. Elnyerték önnállóságukat: a hívek száma megnövekedett, felismerték saját problémáikat és kézbe vették a megoldások útjait. Ennek következtében megváltozott a viszonyuk az európai és észak-amerikai, „misz- szionáló egyházakhoz". Megnyilvánul ez történelmük megírásában. Azelőtt Európa állt még a többi földrész egyháztörténelmének központjában is. A leírások gyakran csak könyörületet akartak ébreszteni az olvasókban. Néhány éve ellenhangként megjelentek a missziókat kritizáló írások a harmadik világban. Ma látjuk, hogy kiegyensúlyozott, az egész valóságot feltáró tanulmányozásra van szükség. A missziós munka szükségét sem szabad kétségbe vonni. De legyen ez a béke szolgálata: testvéri, nem pedig függő viszony kialakítása, és épüljön kölcsönösségre. Misszionáriusok mindazok, akik tudatosan túllépnek a keresztény közösség határain és a Krisztustól távolesőknek, a „még nem" vagy „már nem" keresztényeknek viszik az evangéliumi értékeket Afrikában, Ázsiában vagy Európában (97 o.). A lelkipásztor ma már sehol sem elégedhet meg azzal, hogy pusztán meglevő híveit gondozza! Nyugat keresztényei reményt meríthetnek a harmadik világ fiatal egyházainak próbálkozásaiból. Az első rész utolsó fejezetében Bühlmann Assziszi Szent Ferencet, a modern időknek megfelelő, világtávlatokban gondolkodó és prófétai lelkű példaképet állítja az olvasók elé. A II. részben az elmúlt 20 év tapasztalatait és fejlődési irányait vetíti ki a szerző a következő 20 évre. Ennek alapján fejti ki véleményét, hogy milyennek képzeli az egyházat az évezredfordulón. Vezérelve: figyeljük meg, hogy mi megy és mi ment végbe a harmadik világ egyházaiban, mert ezek határozzák meg a jövőben — paszto- rális szempontból —az egész egyház életét. A harmadik világ egyházai csak akkor gyakorolhatják a számuknak és fejlődésüknek megfelelő szerepet, ha helyet biztosítanak nekik az egyházi „hierarchiában". Más szóval: viszonylag még kevés kardinálisuk van, és kevesen dolgoznak a pápai diplomáciában. — Új modellt sürget a szerző az egyház szerkezetére is: legyen kevésbé centralizáló és adjon több hatalmat a földrészek püspökkari konferenciáinak. Ennek egyik módozata lehetne, hogy mindegyik kontinens élére állítsanak egy pátriárkát. Új alakot kapna a régi: jeruzsálemi, antiochiai, alexandriai, konstantinápolyi és római pátriárkátus. Tartson az egyház kontinentális zsinatokat. Adjon több szabadságot a liturgia alakításában, a teológiai rendszerek kidolgozásában, szolgálati papság formájá104
