Szolgálat 68. (1985)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
LEVELEK A MISSZIÓBÓL Óceánia Bemutatkozásként csak annyit, hogy missziós középiskolánkban tanítok. Biológiai tanulmányútra vittük diákjainkat Euába. Útközben megkínoztak bennünket a hullámok. Sokan estek tengeri betegségbe, pedig utunk csak három órás volt. Keresztül haladtunk a Mély-Tongán. Ez a tengerfenék kb. 10 km. mély. Minden holmink vizes lett, mert a hullámok felcsaptak a hajóra. No, de végül is a 36 diák és 3 tanár megérkezett Euába. itt egy teherautó fogadott bennünket. A tongal pap és a tisztelendő nővérek (rendtársaim) nagyon kedvesek voltak hozzánk. A „plébánián“ kaptunk szállást. Egyemeletes öreg épületben. Bizony, rozoga. A lányokkal fenn helyezkedtem el az emeleten. Nem kényelmes ágyakban, csak úgy a szőnyegen. A lányok rendkívül élvezték, hogy a padló egy helyen lyukas. Levilágíthattak villanylámpáikkal a fiúkra. A szerényebbek nógattak: „Nővér, szóljon rájuk!“ Azt persze mondani nem kell, hogy villany nem volt. Jól boldogultunk az elem- és viharlámpáinkkal. Kényelmünkhöz tartozott még egy udvari csap és kinti zuhany. A gyerekek azt élvezték legjobban, hogy csak akkor nem folyt a víz, amikor kellett volna. Hogyan telt el a három napunk? Napközben biológiai felfedezéseket tettünk a környéken. Talán a legizgalmasabb az volt, amikor kiszálltunk a folyópartra, hogy feltérképezzük a növényvilágát. A partot csak egy szakadékon át közelíthettük meg. A fiúk és az expedíciót vezető tanár (egy pap) úgy ereszkedtek le, mint a Tarzán. De én a lányokkal fennragadtam. Jót mulattak rajtunk a fiúk. A pap pedig utasított bennünket, hogy másutt nézzünk a növények után. Este a gyerekekkel laboratóriumilag rendeztük leleteinket. Kb. 10-órakor kezdtem ókét „ágyba“ küldeni. Nagysokára lett csend. Az igazat megvallva egész éjjel nyugtalankodtak: egyiknek a feje, másiknak a hasa fájt, összevesztek és kibékültek, mindig találtak valami okot, hogy kimászkáljanak, le- vagy fölvilágítsanak a résen. Reggel kb. 4-kor a fiúk nagy kukorékolással ébresztettek. Egyszóval: élvezték a távollétet otthonuktól. Az utolsó est emlékezetes marad: díszvacsora, tánc és kavaparti reggelig. (A kava itteni gyökérből készült ital, szertartásosan készítik elő és iszogatás közben társalognak.) Azt hiszem nem kell mondanom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Nemcsak biológiai tudásukban gyarapodtak diákjaink, élményekkel megrakodva, boldogan és egészségesen érkeztünk vissza az iskolába. Hála Istennek! M. Zoya SMSM nővér Box 13 Tonga Islands — Pápua Újguinea, missziónk legnagyobb eseménye 1984-ben természetesen a Szentatya, II. János Pál látogatása volt. Kár, hogy a pápa csak két helyen tartott istentiszteletet a szervezők hibájából. így a benszülöttek nagy része napokig gyalogolt, hogy megláthassa a Szentatyát, akiről olyan sok szépet hallottak, és részt vegyenek szentmiséjén. Mount Hagenben 150.000-en, Port Moresby-ben pedig 30.000-en jöttek össze, hogy elnyerjék a pápa áldását. Az is baj volt persze hogy csak két hónappal a pápa érkezése előtt értesültünk a nagy kegyelemről. így a készület ideje Is túl rövid volt. Mégis csak ez a röpke két hónap a megújhódást jelentette a hegyvidéki egyházmegyék számára. Mindenütt népmissziókat és lelkigyakorlatokat tartottunk. A Wa- bag püspökségben egy nagy (6 x 3 m) keresztet vittünk körbe a plébániákon és misz- sziós állomásokon, őszinte megtérés kísérte. Egyes ellenséges törzsek a megbékélés jeleként rakásra hordták íjaikat és nyilaikat, összetördelték és elégették őket. Végül a keresztet 4000 fiatal zarándokmenetben vitte Mount Hagenba a pápa fogadására. Útjuk három napig tartott. 101
