Szolgálat 67. (1985)

Halottaink - P. Chilla (Csongor) Raymond SJ (Confratres)

imaélete kisugárzott és sokak számára nyújtott meleget, eligazítást az Isten felé ve­zető úton. Gyulán született, tisztviselő családból, négy testvér legidősebbjeként. Talán ez is hozzájárul, hogy szerzetbelépése után (1938) levelein keresztül meleg kapcsolatot tart fenn velük. A papnak készülő, illetve pap testvér igazi apostol családja körében. Hivatása kifejlődésében sokat köszönt hittanárának valamint plébánosának, Apor Vil­mosnak, a későbbi győri püspöknek. Bölcseleti tanulmányait (1914—44) Kassán végzi. Előszeretettel fordul a pszicho­lógia felé s főleg Szondi rendszerét tanulmányozza. Két évig nevelő (1944—46) a rend pécsi gimnáziumában. A teológiát Szegeden kezdi és Lővenben (Belgium) fejezi be. Itt szentelik pappá 1949. aug. 24-én. Elsőmisés beszédjének részletei jól jellemzik egyéniségét, lelkületét: „Fecit mihi magna qui potens est — kiáltottam az öröm és hála énekét én, aki nem voltam tehetségesebb, mint gimnáziumi társaim, aki nem voltam buzgóbb, mint azok a teológus társaim, akik egy-két, négy-öt évi szerzetesi élet után visszatértek a világiak sorába. Én, olyan mint ti, kezembe foghatom, vihetem az Isten öröktől született egy Fiát. . . Mert arra választott ki engem az Isten, azért emelt fel és tüntetett ki, hogy a ti szolgátok legyek, mindabban, ami a lelketek egész­ségét és üdvösségét illeti.“ 1951-től 1956-ig Kanadában, a montreáii egyetemen nyelvtanári diplomát szerez, majd 10 éven keresztül franciát és németet tanít az Egyesült Államokban. 1966-ban közvetlen lelkipásztori munkára osztják be. Kanada több plébániáján dolgozik, míg 1975-ben a montreáii magyar plébániát bízzák rá. Elég gyakran változtatott munkakört, mert elöljárói tudták, hogy számíthatnak rá. Már 1952-ben kiesett valaki a munkából, s P. Chilla is szóba került a váratlan úr be­töltésére. Tanulmányait végezte, de az első szóra azonnal készen állt, hogy menjen. Ekkor jegyezte meg róla a tartományfőnök: „Atyám, a jó Isten meg fogja áldani ezt a derék fiatal embert, aki ilyen készségesen vállalja, amit rábízunk.“ Tagadhatatlan, hogy alkatának, beállítottságának inkább megfelelt a tanárkodás, az írás. Nem volt erős fizikumú, de amit vállalt, igyekezett teljes szívvel betölteni. Jól forgatta a tollat, szabatosan, gördülékenyen közölte gondolatait. A plébániai munkákat is örömmel, körültekintéssel és nagy szeretettel végezte. Hívei még sokáig emlékez­nek magvas, szép és választékos stílusú beszédeire. Prédikációira, előadásaira komo­lyan készült, sokat olvasott. A hetvenes évek végén kezd betegeskedni: epeműtét, agyvérzés, cukorbaj . . . 1979- ben „A Szív“ újság szerkesztőségével cseréli fel a teljes embert követelő montreáii plébánosságot. Ebben a munkában éri, 1981-ben a szívinfarktus. Jellemző, hogy még az éjszaka folyamán saját lábán megy át a közeli kórházba, mert nem akar senkit fel­kelteni a rendházban. Amikor erősebbnek érzi magát, a lap szerkesztése mellett ellátja a hamiltoni né­met plébániát, 1982-ben pedig az ottani magyarok plébánosa lesz. 1984 december 12-én viszik kórházba: vérző gyomorrák. Kétszer is megoperálják. De szervezete nem képes megbirkózni a komplikációkkal és 1985. január 5-én visszaadja lelkét Teremtőjének. Súlyos állapotának tudatában volt. Mikor hallja, hogy egykori noviciustársa és jelenlegi tartományfőnöke készül látogatására „Legalább eltemet“ megjegyzéssel kom­mentálja. Az imákat már nem képes fennhangon követni, csak a végén feleli érthetően, erősen: „Amen!“ Napi elmélkedő imája során néha feljegyzéseket készített. Ezek általában rövid, szűkszavú emlékeztetések. De utolsó, 1984. decemberi bejegyzései hosszabbak, ke­rekebbek. 5-én ezt írta: „138. zsoltár. Hol nincs az Isten? . . . Jelen van: súlyával ( = dicsőségével), sugárzásával (= dinamizmusával). 'Minél mélyebbre hatolok, annál inkább jelenlétébe ütközöm. Bele vagyok kötve egy univerzumba. Végig számlálni gon­dolataidat lehetetlen. Te mindig azokon túl, azoknál nagyobb vagy. Semmiségem . . . azonulásom akaratoddal, l-g-e-n. Létigenlés . . .“ Confratres 7 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom