Szolgálat 67. (1985)
Halottaink - P. Kirschner Antal SDB (Confrater)
Demel Iván 1913. március 23-án, húsvét vasárnapján született Budapesten katonacsaládból. Középiskolai tanulmányait Budapesten a Rákócziánumban, majd Belgiumban, végül Párizsban végezte. Ezt követően, az esztergomi főegyházmegye kispapjaként tanult a Budapesti Központi Szemináriumban. Teológiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem doktorátusával zárta. 1938 októberében szentelték pappá. Első állomáshelye Etyek. Csallóközből a budai 'Mátyás-templomba helyezik a háború végén. Hathatósan segítette a sokat szenvedő híveket. 1947-ben, új főpásztora, Mindszenty bíboros prímás megbízza a több nyelvet beszélő fiatal papját, hogy nyugati segélyakciókat szervezzen. Elsősorban Svájcban. Belgiumi kapcsolatait is hamarosan beépítette munkájába. Sok gyermeket nyaraltatott ott. A külföldön tanuló teológusokról is ő gondoskodott. Belgiumi és svájci vakációikat ő szervezte. Ekkortájt Innsbruckban élt és innen irányította segélyakcióit. Majd később, miután megbízatása végétért, édesanyjához és rokonaihoz került Becsbe. A Bécsi Egyházmegyei Karitásznál helyezkedett el. De belekapcsolódott a magyar életbe is. Szinte minden ügyintézés mögött ott volt csendesen, a háttérben. Saját személyét illető kitüntetésekre, címekre nem volt gondja. Még Mindszenty bíboros látta el érseki tanácsosi méltósággal, midőn őt a háború után Svájcba küldte. Amikor pedig a jelenleg is uralkodó Szentatyánk pápai káplánjai közé iktatta (1983), már súlyos beteg volt. idős édesanyja halála után mindinkább a keresztény misztika kötötte le érdeklődését. A döblergassei egyházközségi otthonban tartott előadásai Keresztes szent Jánosról és Avilai szent Terézről a misztika világába vezették hallgatóit. Betegsége kapcsán töbszöri agysebészi beavatkozásra került sor. Türelemmel és Istenbe vetett bizalommal reménykedett a felgyógyulásban. De az Úr másképp rendelkezett. 1984. szeptember 2-án hívta őt magához. Demel atya szent Ágoston elvét vallotta: A díszes temetés a hozzátartozóknak szól, a halottnak többet ér az ima és az engesztelő szentmise. Végrendeletében is így intézkedett. Az engesztelő szentmisét DDr. László István kismartoni megyéspüspök mutatta be a bécsi Szent István-dómban szeptember 27-én. R. i.p. Gianone Egon P. KIRSCHNER ANTAL SDB (1897—1984) A Macau-i Yuet Wah Kollégium, 1984. december 8-án elbúcsúzott az „Igazságosság és Igazság Hősétől“, ami Kirschner atya és misszionárius kínai nevének (Kin Sin Mei) fordítása. Kirschner Antal Zágrábban született, 1898. ápr. 12-én és Budapesten nevelkedett. Büszke volt arra, hogy az első világháborúban megsebesült hazájáért, s a ki-ki újuló lábseb elkísérte haláláig. Gyerekkorában az örökimádókhoz járt ministrálni, majd villanyszerelőnek tanult. 1918-ban a wernsee-i (Ausztria) szalézi noviciátusba lépett. Mindig nagy kegyelettel emlékezett vissza tanáraira és elöljáróira. Középiskolai tanulmányait is, mint fiatal szerzetes végezte él részben Péliföld- szentkereszten, majd Macau-ban. 1928-ban szentelték pappá Turinban. Ezután kínai misszionárius volt. Belső Kínában dolgozott 1954-ig. Először a Shiu Chow-i vikáriátus- ban, majd a Long-Chong-i missziós központban. A japán-kínai háború után Macau-ba kellett visszatérnie és itt hirdette az örömhírt haláláig. Élete főbb vonásait maga foglalta össze a vatikáni magyar rádióban adott interjújában (I. 30. Szolgálat). Mindvégig ragaszkodott magyarságához. Sokat imádkozott, hogy minél hamarabb magyar misszionáriusok léphessenek nyomdokaiba. A Yuet Wah Kollégium neves lelkésze, és közismert gyóntatóatya. A kínai kultúra és nyelv jeles ismerője. Életének 64 évét szentelte ennek a földnek. Kínai működése idején kétszer járt szülőhazájában, Magyarországon: 1928-ban turini felszentelése után 94
