Szolgálat 67. (1985)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia)
ken a találkozásokon sok kölni közösségben a közeljövőre nyíló kérdések vetődtek föl. Pl. hogyan szervezhetnénk rendszeresen egyszerű imatalálkozókat, melyek nem igényelnek nagy előkészítést, mégis a bizalom, a belső csend és öröm forrásai lehetnek. Mi segít és emlékeztet arra, hogy az Egyházban mint univerzális közösségben a mi közösségünk is bennfoglalt? Hogyan tudnánk lakónegyedünkben mindig más és más embereket fölkeresni? Az előkészületek idején rájöttünk, hogy kevés embert mozgatnak meg az írásos közlemények. Személyes látogatás hamarább felbátorít a közreműködésre. Hogyan egyszerűsíthetnénk le az egyházközség munkáját? A nagyszabású szervezés csak lefoglalná az értékes munkaerőt és elvenné a kezdeményezés bátorságát is. Ez az Európai Találkozó csekély anyagi bevetéssel jött létre. A déli országokból érkezők különösen jó hatást gyakoroltak ránk önfeledt vidámságukkal. Hogyan döbbenthetnénk rá egymást hiányosságunkra, amely gátolja megnyílásunkat a felebarát felé, és a szívből jövő mosolyt? A találkozás végén sok vendég beismerte: Meghatott a kölni családok és egyházközségek kedves és meleg fogadtatása. Ez a megilletődöttség sok egyházközséget felbátoríthat, hogy legyőzze a bizalmatlanságot önmagával szemben, és keresse a közösséget az egész Egyházzal, mert ez határtalan. Személyesen megtapasztaltam a találkozó tartama alatt, hogy a bázisban él az egész vidék egyháza. Ha sokáig tartott, míg az ajtók és a szívek kinyíltak, elbátortalanodtam. De sohasem maradt ennyiben. Jöttek az örömteli meglepetések. Mindig találtam olyan embereket, akik nagyfokú megértést és buzgóságot tanúsítottak az Egyház közösségével szemben. Ismételten fölmerült bennem a kérdés: Hogyan tudnám az Egyházat, úgy amilyen, megszeretni? Azt gondolom, ez csak azzal a szeretettel lehetséges, amellyel Krisztus szeret mindegyikünket és az egész Egyházat. Már Pál is erről a szeretetről írt a korintusi híveknek. Állandóan kérhetjük az erőt ehhez a szeretethez, és remélhetjük, hogy az egész Egyház gyengeségei és sebei ellenére is, Krisztus alakja mindig újra felragyog benne, hisz az Ö titokzatos teste. örülök, hogy legközelebbi svájci tartózkodásom alkalmával viszontláthatom. Kívánok erőt és sok örömet munkájához. Szívből köszönt mindenkit a „kis Europa-zarándok“. (Geist und Leben, 3/1985. — H. Waldenfels: Kontextuelle Fundamentaltheologie, Paderborn, 1985) A TABERNÁKULUM ELŐTT Uram a jerikói vakkal jövök eléd. Vele könyörgök Hozzád: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Állj meg, Uram! Tekints rám! Itt ülök nyomorom árokpartján. Égek a vágytól hogy megszólíts! Hogy tőlem is megkérdezd, mit tegyek veled? — Uram, add, hogy lássak! Én nem születtem vakon. Vakságom nagyobb bűn, mint a jerikói vak szerencsétlensége. Én elvakítottam magam. Istenem, mi minden káprázatnak es6 81
