Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Fülöp Gergely: A munkáspüspök
Minket magyarokat is szeretett. Ez egészen természetes egy olyan embernél, aki mindenkit szeret. Valahányszor meghívtam, mindig készséggel jött rendezvényeinkre és közösen celebrált szentmiséinkre. Az ezüstmisémen vállalta a prédikációt. Több magyar családdal is tartotta a barátságot. S. Zoltán paprikás krumplija után megismerte a többi nemzeti eledelünket is. Italaink közül a tokajit és a legjobb Mátra-vidékit. Történelmünk bizonyos eseményeit jobban ismerte, mint akármelyikünk. Élete utolsó két évét a Szegénygondozó Kisnővérek házában töltötte, mint az ottani öregek egyike. A pradós papok, akik felváltva mellette voltak, felvették utolsó beszélgetéseit. Ezekben többször szó esett a szenvedésről. „Én, aki 85 éves koromig nem is tudtam, mi a fizikai szenvedés, most állandóan szenvedek. Ha visszagondolok, hányszor beszéltem a szenvedésről, pedig nem is tudtam, mi az. A szenvedést sohasem mertem kérni Istentől. Attól féltem, hogy nem tudom elviselni. Most már egy percre sem hagy el. Megvallom, nehezen viselem, de azért mégsem kérem az Istent, hogy vegye el tőlem. Nem, mert most már a szenvedéssel váltom meg a világot. Eddig aktív voltam, most már csak a szenvedés maradt, mint Jézusnak a kereszten. Sokat gondolok az elhagyottakra, a betegekre. Add tovább a plébánosoknak, hogy látogassák a betegeket. A betegeknek nagy szükségük van a barátságra, de még annál is inkább a gyöngédségre.“ Ez volt Msgr. Ancel, és még sokkal több és sokkal másabb. Én ilyennek ismertem. A saját szavaival fejezem be, amiket ő P. Chevrier-ről mondott. „Kívánjuk, hogy sok hozzá hasonló kifogástalan ember legyen a világban.“ Mi is kívánjuk, hogy Msgr. Ancelhez hasonló sok „finom úri ember“, „szent ember“, „igazi tanítvány“ legyen a világban. „Öt kövessétek a hűségben, a párbeszédben, a szegénységben, a szenvedésben.“ Keresztségi fogadalmat tettetek előttem, — ne szegjétek meg. Belétek ültettem a hitet, — ne veszítsétek el. Hirdettem nektek a parancsokat, — ne vessétek meg őket. Megmutattam nektek a mennyország útját, - ne tévedjetek le róla. Feloldoztalak titeket, — ne játszótok el a kegyelmet. Bemutattam nektek a szent áldozatot, — ne felejtsétek el áldásait. Megkötöttem házasságaitokat, — ne bántsátok egymást. Fáradoztam gyermekeitekért, — ne tegyétek őket árvákká. Elkísértem halottaitokat a sírhoz, — ne feledkezzetek meg róluk. Most magam is itt vagyok elföldelve köztetek, — ne felejtsétek el plébánostokat. Felelek értetek az ítéleten, — ne tartsatok az örök kárhozatba! I Maximilian Wilfer végrendeletéből f 1978. máj. 7. 60
