Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Lukács László: A szolgálat lelkisége

pedig különleges felhatalmazást kap arra, hogy Krisztusnak, a jó Pásztornak személyét képviselje a közösségben. Továbbra is tagja marad a közösségnek, mégis a Fő képviseletében lép a Test elé, a Vőlegény nevében a Menyasszony elé. Ennek a feladatnak egyéni leikületével is meg kell felelnie: minden megkeresztelt emberrel együtt ő is a kiengesztelődés szolgálatában áll. A pro- egzisztencia létformáját azonban különös radikalizmussal vállalja el, azzal, hogy az egész Egyházért (egy egyházközségért, a helyi egyházért) minden emberi védelem és viszonzás várása nélkül, feltételek és fenntartások nélkül odaadja az életét.

Feladata tehát a közösség szolgálata Krisztus nevében, a Szentlélek kegyelmével. Ez a radikálisan elvállalt szolgálat azonban meghatározza egész létét, átjárja egész lényét. Ebben a szolgálatban szentelődik meg maga is, s válik a neki adott kegyelem révén lelkületében is a szolgáló Krisztushoz hasonlóvá, akinek szolgálatába szegődve elvállalta a proegzisztenciát.

A papok tehát Krisztus szolgái. Pontosabban: Krisztushoz hasonlóan, az ő leikületével és odaadásával szolgái Istennek és az embereknek. Szolgálatuk úgy lesz istentisztelet, hogy az emberekre irányul, s úgy szolgálja igazán az embereket, ha elsődleges célja Isten országának a megjelenítése.

Ennek a szolgálatnak már Jézus életében két határozottan kirajzolódó alapirányulása van:

1. Elsősorban azokat szólítja meg, gyógyítva, segítve és vigasztalva, akik a szónak bármilyen értelmében szükséget szenvednek.

2. Jézus szolgálata egészen különös módon meghívás az asztalközösségre: keresi és befogadja a bűnösöket, elengedi adósságukat; a vámosok és a bűnösök barátjának tekintik.

Krisztus szolgájának, a papnak tehát Jézus feltétlen odaadásával, a feltámadt Krisztus végleges és örök odaadottságával kell

a) hirdetnie az evangéliumot, közvetítve a meghívást Isten mennyegzős lakomájára (az igehirdetés, tanítás funkciója);

b) megterítenie az embereknek Krisztus kegyelmének szentségi asztalát; a keresztségben egybefogni Isten házanépét, a szentségekben Isten kegyelmével erősítve őket, az eukarisztiában pedig magát Krisztust adva nekik (a szentségek kiszolgáltatása);

c) és gondoskodni a háznépről, elsősorban az egységükről — arról, hogy szeretetközösségük valóban csorbítatlanul hordozhassa Krisztus jelenlétét.

Ezzel a hármas funkcióval Krisztus hármas feladatkörét: prófétai, papi és pásztori művét folytatja tovább, hozzá hasonlóan elvállalt cselekedeteivel és szenvedéseivel, a proegzisztenciában.

A papi lelkiség tehát alapjaiban egyszerűen a keresztény lelkiség. Hitben, reményben és szeretetben megélt keresztény élet: élet Krisztus leikéből, az evangéliumból, Krisztus követésében, az örök élet reményében és végső felelősségében. A papoktól természetesen elvárják, hogy radikálisan, egész oda52