Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Lukács László: A szolgálat lelkisége
lényege nem az, hogy merőben hasznossági okoskodás alapján a számukat vegyük tekintetbe. Az alapvető probléma az egész közösség életszentsége, szeretete és hite. A valóban szent keresztény közösség termékeny lesz. Isten nem hagyja cserben, hanem számos különböző férfi és női hivatást ébreszt benne. A püspökre tartozik majd, hogy egyeseket az egyházi rend szentségében vagy más intézményes keretben testvéreik szolgálatára hívjon. Vonatkozik ez különösképpen a szerpapságra, amelynél a nyugati egyház a házasság és az egyházi rend szentségére szóló hivatás egyesítését jelenleg elismeri. Ha viszont a közösség lelki halott, hiába minden felhívás vagy a legerősebb nyomás: nem születnek lelki gyümölcsök, nem keletkeznek hivatások. Nem arról van szó, hogy több vagy kevesebb papunk legyen, hanem arról, hogy az emberek szemében haldokló közösségeink a Lélekben éljenek. (A „Communio“ folyóirat 1981. nov.—dec. számából) Lukács László A SZOLGÁLAT LELKISÉGE 1. Krisztus proegzisztenciája A pap Krisztus küldetésében jár. Ez a küldetés azonban egészen sajátos eredetű és rendeltetésű. A papság lényegét felvázolva a II. Vatikáni Zsinat is Krisztusnak és az egyháznak küldetéséből indul el. „Jézust az Atya megszentelte és elküldte a világba“ (Ján 10,36.) — az ö küldetése folytatódik tovább az egyházban. „Nincs olyan tag, akinek ne volna része az egész test küldetésében“ (PO 2.). Mivel azonban az egyház legfontosabb feladata az, hogy életében folytassa Krisztus küldetését, gondoskodnia kellett arról, hogy az Egyháznak valóban életformájává váljék, és csorbítatlanul folytatódjék, sőt növekedjék a történelem folyamán. Ezért egyeseket kiválasztott arra, hogy ezt a küldetést őrizzék és saját életükben megjelenítsék. „Krisztus úgy küldte apostolait, amint az Atya küldte őt. Az apostolok által azután saját felszentelésének és küldetésének részeseivé tette ezek utódait, a püspököket. Az ő szolgálati tisztségük pedig alacsonyabb fokon átszállt az áldozópapokra, akik az egyházirend papi fokozatába kerülnek, hogy a püspököknek munkatársai legyenek az ő Krisztustól kapott apostoli küldetésük teljesítésében“ (PO 2.). Az Egyháznak — és különleges módon a püspöknek (papnak) — életében tehát Krisztus küldetése folytatódik tovább. Ez a küldetés a Szentháromságból ered: „Amint az Atya küldött engem, úgy küldetek én is titeket.“ „Amint engem küldött az élő Atya, úgy küldöm én is a világba őket“ (Ján 6,57). Isten azért teremtette az embert, hogy részesítse a maga szeretetében. Ennek egyetlen lehetséges formája, hogy az ember befogadja Istent, aki közli, odaadja magát 48
