Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Jean-Marie Lustiger: „Szívem szerinti pásztorokat..."

Hogy felvetett kérdésünkre megfelelhessünk, legalább vázlatosan meg kell határoznunk, hogy mi is a püspöki szolgálat, a papi szolgálat teljessége. Ajánlom, hogy tanulmányozzák a kérdésre vonatkozó gazdag hagyományt. A II. Vatikáni Zsinat szövege és a püspökszentelés szertartása megadja a kérdés nyitját. A püspök papi szolgálata a fej szerepe az Egyházban, Krisztus titokzatos testében. Krisztust, a test titokzatos fejét jeleníti meg. Az egész Egyház gyakorolhatja a Péter első levelében kifejtett krisztusi papi tevékenységet, mert a püspökszentelés kegyelme biztosítja, hogy a titokzatos testben elhangzó beszéd tulajdonképpen Krisztus szava, és hogy a Szentiélektől felébresztett hit az egész Egyház közös hite. Biztosítja azt is, hogy az Atyától az Egyháznak adományozott szentség magától Krisztustól származik, aki a szentségekben működik. Végül pedig azt is, hogy a testvéri szeretet egységét, aminek az irgalom és megbocsátás által állandóan egyesíteni kell az Egyház tagjait, maga Krisztus valósítja meg az ő testében. A püspökszentelésben kap bizonyságot az Egyház, hogy Krisztus papnak, prófétának és királynak ismeri el. Az egyházi rend szentségének jelentőségét tömören foglalja össze II. János Pál idézete: Papi szolgálatának gyakorlásában a püspök — a pap — „in persona Christi“ (Krisztus személyében) cselekszik Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak a javára.

Térjünk vissza a felvetett kérdéshez: Miért szoros a kapcsolat a — „szerzetesi hivatásban" bennfoglalt — isteni meghíváson alapuló, megszentelt nőtlenség és a püspöki szolgálat között? Ez a kapcsolat alapjában véve egyházi jellegű ismérvekre épül. Kettősségük, mint a kereszt szárai keresztezik egymást. Egyrészt a szentségi rendhez tartoznak; a Szentlélek által a lelkekbe árasztott ajándékok, amelyek elkerülik az emberi figyelmet s mindig az egész Egyház javát szolgálják; másrészt a tárgyilagos, egyházi és közösségi oldal, a szolgálat, amelyben az apostolnak szükségszerűen a szenvedő Szolgával kell azonosulnia, mert „A tanítvány nem nagyobb a mesterénél“.

2. A püspöki és a többi felszentelt szolgálat

Furcsa módon a II. Vatikáni Zsinatra volt szükség, hogy az Egyház félreértést kizárva meghatározza a püspöki szolgálat szentségi jellegét. Nem kevésbé igaz, hogy az egyházi rend egyéb fokozatai (az azelőtt „másodrangú“- nak nevezett áldozópapság, vagyis a püspök munkatársai, és a szerpapság) a püspökkel együtt alkotják a felszentelt papság együttesét.

Amit nagyon is összesűrítve a püspökről kifejtettem, bizonyos értelemben áll az áldozópapokra és a diakónusokra. Mindkettő sajátos módon részesedik a püspöki szolgálatban. Ennek a módozatnak lényeges elemei nem változtak a történelem folyamán. Az áldozópapok és a diakónusok a püspök papi szolgálatában a liturgiából ismert hármas súlypont szerint részesednek: az ige, a szentségek és a közösség szolgálatában. A papok a püspökkel együttesen, kollegialitásban gyakorolják a püspöki szolgálatot. A papság, szoros értelem38