Szolgálat 67. (1985)
Halottaink - Dr. Kemény Lajos (Confratres)
hogy ilyen műtét után még 53 évet élt. Mint az első magyar prefektus, jól látta, milyen nehéz fába vágta fejszéjét: nehéz feladatra kell felkészítenie a következő nemzedéket. Elhagyni a szülőhazát, édes anyanyelvet, és 10—15 ezer km távolságban hirdetni az Urat, nem könnyű vállalkozás. Ilyen áldozatos életre készítgette a fiatalokat. Rendházunk emellett adományokból élt. Mi növendékek rózsafüzér-készítéssel, keresztfaragással és használt bélyegek értékesítésével segítettünk. Sokat oktatott bennünket: egyszerűségről, szegénységről, engedelmességről, az áldozatok önkéntes vállalásáról. Jellemzőek voltak buzdításai a tanulóknak megfelelő imaéletre. Esti exhortációin szívesen beszélt az oltáriszentségről, Szentlélekről és a Szűz Anyáról. Sokszor láthattuk a kápolnában. Példájával tanított a szentséglátogatásra, a rózsafüzér és keresztét végzésére. Az ebéd és vacsora utáni szünetben emberi arca ragyogott előttünk: mesélt, nevetett. Nem kellett keresni a prefektust, ő keresett fel minket. A 35 éves fiatalember jól megértette az izguló diákokat. 1934-ben az SVD papok, testvérek és növendékek elöljárója, házfőnök lett. Az ő idejében nyílt meg a kőszegi missziósház a lelkigyakorlatok tartására is. 1934. jún. 27-én indult az első kurzus. Szép számmal jöttek papok, tisztviselők, földművesek, diákok, legények, iparostanoncok lelkigyakorlatra. 1939-ben P. Seres lett az első magyar tartományfőnök. Már akkor két házunk volt: Kőszegen és Budatétényen. Eltartásuk nem volt könnyű. Az atyák járták a falvakat és városokat: plébániákon segítkeztek. Apostolkodtak a családi folyóirattal, a Világpostával (1930-tól) is. Seres atyának számtalan cikke jelent meg itt a Szentlélekről. Megindította a Kis hitterjesztőt a tanuló- ifjúság részére. A Szent Mihály naptárt is megjelentette évente. Missziós és vallásos témákat juttatott ezzel a magyar család asztalára. Talán ennek köszönhető, hogy annyi volt a jelentkező, hogy 1942-ben megnyithatta a harmadik magyar missziósházat Kiskunfélegyházán. A késői hivatások képzésére szánta. Ö vette át a házfőnökséget is az új házban. Innen járta a tanyákat, népmissziókat tartott a Nagyalföldön. Magyar noviciá- tust kezdett papjelölteknek és testvérjelölteknek. 1934 óta már Kínában, Argentínában és Chilében működnek magyar SVD-sek. 1947-ben részt vett P. Seres a Rendi Nagygyűlésen Rómában. Ugyanazon év augusztusában indultak volt növendékei misszióba. Érdemes volt tehát fáradoznia. 1950-ben megvonták a szerzetesrendek működési engedélyét. P. Seres kezdhette újra a váci egyházmegye papjaként. A változás nem törte össze. Folytatta ott, ahol 1929-ben abbahagyta. Lelkipásztorkodott: Pesterzsébeten, Csongrádon, Jobbágyiban, Jánoshidán. Atya volt, és az is maradt, a „jó Béla bácsi“. Csendesen élte le élete utolsó 33 évét. Mindenki szerette. Lelkében megmaradt missziós- és szerzetespapnak. Amikor élete alkonyán felsoroltam neki 63 magyar SVD atyát, akik közül még ma is 20 a missziókban dolgozik: Japánban, Taiwanon, Fülöp-szigeteken, Új-Guineában, Zairban, Argentínában . . . , meghatódottan mondta: Érdemes volt élni! Utolsó harminc évének minden munkája, imája a missziókat szolgálta. Ez az egyszerű, igénytelen, derűs, apostoli lélek, megérte még gyémántmiséjét is. Példás türelemmel viselte szenvedését, majd 1985. I. 24-én eljött érte az Úr. Kb. negyven pap misézett érte a püspöki helynökkel és kísérte Béla bácsit utolsó útjára. Világi papként kezdte, Jánoshidán helyezték örök nyugovóra (I. 30) a község lelkipásztorai közé. Megnyugodott az Igazság és Béke Istenében, hogy kérje számunkra a Lélek erejét és erősségét. Gulyás Ferenc SVD DR. KEMÉNY LAJOS (1932—1985) A szegedi Egyházmegyeközi Papnevelöintézet homlokzatán lengő fekete zászló február 13-án reggel jelezte az arrajáróknak: az intézet rektora, a városszerte ismert Kemény atya, már nincs közöttünk. 53 éves korában, hosszú súlyos betegség után ragadta el a halál. 99
