Szolgálat 66. (1985)
Eszmék és események - II. János Pál a Benelux államokban
Hétfőn reggel a művészekkel találkozott az egyik brüsszeli templomban. A szentmisét nagy gonddal és a művészek bevonásával készítették elő. Bátorította is őket a pápa: „A világnak szüksége van a szépre, hogy el ne merüljön a reménytelenségben.“ — A diplomaták fogadása után a belga király vendége volt a laekeni kastélyban. Ez a látogatás kötetlen és bensőséges keretben folyt le; a király meggyőződéses, hivő katolikus. Délután 5 órakor az Európai Közösséget kereste fel. Beszédében, amelyet számos európai televíziós állomás helyszíni közvetítéssel sugárzott, a Szentatya kiemelte az ember erkölcsi és lelki megrendülését, az éhezők és jólétben élők viszonyát, és rámutatott az elkerülhetetlen feladatokra. Este 7 órakor Lőwenben találkozott a legrégibb belga katolikus egyetem hallgatóival és tanári karával. Sürgette, hogy őrizzék meg az egyetem eredeti szellemét, tartsák tiszteletben hagyományait: „Egy katolikus egyetem szolgálja az emberi tudást, de az evangélium fényében. Amikor az ember a kérdés, a felelet Krisztus!“ Másnap a francia ajkú Louvain-la-Neuve fogadta a Szentatyát. Évekkel ezelőtt, a nyelvi viták miatt a flamand nyelvterületen fekvő tulajdonképpeni lőweni egyetem mellett, felállították a francia részleget is, amely ma szintén teljes jogú egyetem. A lengyel származású Veronique Oruba köszöntésében kritikus megjegyzéseket is tett, de a hallgatóság nagy többsége nem értett egyet a „kitéréssel“. A pápa utalt arra, hogy a pluralizmusnak vannak értékes oldalai, de ne jelentsen közömbösséget, mert nem minden nézet egyforma értékű. A pápa a Liege közelében fekvő tilffi cisztercita apátság nővéreinél ebédelt, ahol 4 magyar szerzetesnővér is él. Onnét ment át látogatásának utolsó fontos helyére, a banneux-i Mária-kegyhelyre. A több mint 100.000 embert számláló tömegben külön helyet kaptak a betegek, a német ajkú belgák és a vándorcigányok. 20 km. hosszú autóbuszsor hozta a tömeget. Fehér-sárga lobogókat lengetve fogadták a Szentatyát. Először a „Szegények Szüze“ jelenési kápolnában és a forrásnál imádkozott, utána következett a koncelebrált szentmise. A látvány a lélek mélyéig hat: betegek az oltár körül, akiknek a pápa a szenvedés problémáját világítja meg. Küldetésként, örömmel, Jézusért éljék! S a betegek imái felelnek a felhívásra. Péter utódja vigasztal, erősít a hitben. Az idő borongós, de az áldozásig mégsem esik. A tömeg együtt imádkozik, énekel a pápával, akit szívébe zárt. Daneels kardinális mondotta a pápa körútja után: „Látogatása végtelen örömmel és boldogsággal töltötte el a népet. Ezt mindenütt láthattuk.“ A Szentatya pedig így búcsúzott a bieset-i (Liege) repülőtéren: „Nagyon boldog vagyok, hogy nálatok lehettem.“ Belgiumi látogatása valóban igen meleg és kedves hangulatban, a várakozást meghaladó örömben, összhangban folyt le. Sokáig emlegetjük még. Szózatait, homiliáit pedig — meg vagyok róla győződve —, a hívek zöme sokszor veszi kézbe, hogy erőt merítsen, tandíjon belőlük az előkészítő év és a látogatás méltó folytatásaként.“ Dobai Sándor 82
