Szolgálat 66. (1985)

Az egyház szava - A pápa látogatása elé (A holland püspökök levele)

püspök, mint Péter utódja különleges és állandó hivatást kapott a helyi egyházak egységének és javának szolgálatára.

Amikor Willibrord a frízek megtérítésére készült, 695-ben Rómába is elment, ahol Sergius pápa megerősítette küldetését és Utrecht püspökévé szentelte. Azóta egyre erősödött a kapocs, ami országunkat Rómához köti, jóllehet időnkint erős próbát kellett kiállania. 1600 körül szakadás jött létre Róma és a protestánsok között. Ez a tény a katolikus egyházat is ösztönzi, hogy mélyrehatóan vizsgálja meg lelkiismeretét és hitét. Véleményünk szerint országunkban a keresztény hit jövőjére roppant fontos, hogy Péter hivatalának jelentőségét ökumenikus párbeszédek szellemében vizsgálják továbbra is az egyházak.

Ismert tény, hogy még katolikusok között is, akik elismerik a pápa vezető szerepét a hit területén, mutatkozik véleménykülönbség a pápa küldetésének gyakorlatára vonatkozólag. Röviden: a tét a világot átfogó egyház egysége és a jogos különbözőségek közötti feszültség. Körlevelünkben nem mélyítjük el ezt a kérdést, bár jellemzi korunk egyházi helyzetét és sok feszültséget ellentétet okoz. Ne csüggedjünk ezek láttán. Mindez ugyanis felhívás, hogy növekedjünk a hitben, reményben és szeretetben. Az újszövetség több helyén látjuk, hogy az első keresztényeknek sem volt kész felelete minden felmerült kérdésre. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a mai egyházban is gyakran csak tapasztalat, érzelmek és vélemények szembeállítása után találjuk meg a helyes utat.

De nem minden ellentét segíti elő a haladást. Egyik-másik egyenesen gátolhatja. Nem minden megrázkódtatás ered a fejlődés kríziséből és nem minden feszültség születik az evangélium iránti hiteles szorgoskodásból. Részrehajlás, sértett gőg, megszokott formákhoz való ragaszkodás és bizonyos szűk vidékiesség is jelentkezhet. „Semmit se tegyetek vetélkedésből, vagy hiú dicsőség- vágyból. Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak“ — mondja Pál apostol a filippi keresztényeknek (Fii 2,3). A nekik írt levélből vettük a mai leckét és az elmúlt vasárnapokét is.

Az őszinteség magába foglalja a becsületességet, de nyílt szívet is föltételez mások adományai és jogai felé. Meggyőződésünk, hogy az evangélium szellemének megfelelő kölcsönös nyíltság nélkül nem találjuk meg a megoldásokat, amelyeket Isten Lelke sugall ma is az egyháznak. Ez nem jelenti azt, hogy a párbeszéd minden problémát megold. Mialatt egymással párbeszédet folytatunk, élnünk is kell; az élet pedig megkívánja, hogy döntsünk, utakat próbáljunk ki, irányokat válasszunk. Mint katolikusok hisszük, hogy ezen a területen Róma püspöke sajátos küldetést és mással nem helyettesíthető felelősséget kapott, amely II. János Pál Genfben az Egyházak Világtanácsa előtt mondott szavai szerint: látható és az egység biztosítéka.

A Miatyánkot választottuk a pápalátogatás jeligéjének. 'Jézus imája figyelmünket Istenre és az emberek szükségleteire irányítja. A pápa, testvérünk a hitben, együtt imádkozik velünk az egyetlen mennyei Atyához, aki mindnyájun76