Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Puskely Mária: Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet
ui. egyszer megpróbáltam és belebetegedtem — a belső önmegtagadás korlátlan területét választottam. Jézusom, Mesterem, nagy Szerelmem, felajánlom Neked akaratomat, hogy egyesítsd a te akaratoddal. Minden erőmmel hűséges akarok lenni jófeltételemhez, hogy mindig megtagadom magam. Ez nem mindig könnyű, de Veled, én Erőm és Életem, vajon nem biztos-e a győzelem?! Eljártam az elmélkedésekre, szorgalmasan jegyeztem, aztán ami időm csak maradt, Jézussal töltöttem, lehetőleg Mária közelében. Szerettem volna egy ismerősöm megtérését kieszközölni; az Atyától ajándékba kértem Monsieur X. lelkét, hogy Jézusnak adhassam. Felajánlottam érte életemet, vállaltam érte minden elképzelhető áldozatot. Az egy hónapos lelkigyakorlat nagy kegyelmekkel gazdagított. Megajándékozott többek között a szenvedés vágyával. Szomjaztam arra, hogy lelkeket adjak Jézusnak. Általános gyónást végeztem, és mérhetetlen hálával fogadtam a hivatásomat megerősítő szavakat. Komoly elhatározást tettem, hogy testvéreimet mindig mentegetni fogom, nem fogok ítélkezni. Egy napon kimondtam, hogy „eleve elfogadok mindent!“ azért a bűnösért, akiért annyit könyörögtem. Bármi árat hajlandó vagyok fizetni, csak Jézusnak örömet szereshessek! Szívem égett a szeretet tüzében. Jézus áldozatáért áldozattal, szeretetéért szeretettel akartam válaszolni. Március 30-án felajánlottam magam a világ bűneiért. Átéltem, hogy szívem, életem többé már nem az enyém ... Ez a nap még egy meglepetést tartogatott. Édesanyám felindultan közölte, hogy valaki megkérte a kezem, fényes házasság van kilátásban. Nyugodtan mondtam nemet, mire ő izgatottan arra kért, gondoljam meg, várjunk még nyolc napot. Mondtam neki, hogy döntésem ugyanaz lesz nyolc nap múlva is, de ha ez neki megnyugtató, hát várjon még a végleges válaszadással. Húsvét vasárnap ért véget az egy hónapos lelkigyakorlat, és Monsieur X. nem jelent meg, sőt az őt felkereső szerzetest is a legmerevebben elutasította! Szívem majd megszakadt a fájdalomtól, együtt szenvedtem az elutasított Jézussal! Aztán ismét Máriának ajánlottam őt. — Nyolc nap múlva már nem kellett részleteznem, miért nem akarok férjhez menni. Nem az volt a hivatásom. Édesanyám megértette és engedélyt adott, hogy ismét meglátogassam a kármelt; onnan mindig megerősödött szeretettel tértem haza. Megígérem Jézusnak, hogy valahányszor alkalom nyílik rá, megalázom, megtagadom magam Iránta való szeretetböl, és arra kérem szeretett Jegyesemet, segítsen, hogy életem az állandó ima élete legyen, a szeretet aktusa. Semmi se távolítson el tőle. Úgy éljek a világban, mintha nem lennék a világban, hogy szívemben kármelita legyek, és mindig ott tartózkodjam. Szívemet az áldozatok apró virágaival díszítettem, benne a szeretet lámpáját égettem. Közben újabb csoda történt: édesanyám könnyek között kijelentette, hogy mihelyt nagykorú leszek, tehát 21 éves koromban, beléphetek a kár- melbe, többé nem támaszt akadályt. Sokat szenvedett ebb^n az évben a közeli elválás miatt. Én magam teljesen isteni Szerelmesemre hagyatkoztam, nyugodt voltam, tudtam, kinek hiszek. Csak egyet kértem Tőle: hogy egész lelkemből szerethes60
