Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Héjja Gyula: Keresztény életteljesség és misztika
TANULMÁNYOK Héjjá Gyula KERESZTÉNY ÉLETTELJESSÉG ÉS MISZTIKA Manapság sokat beszélnek és írnak a misztikáról. Nemcsak keresztény lelki írók és teológusok, hanem egyéb szakemberek is. Az összehasonlító vallástudománynak kedvelt témája lett. Közepes vallási műveltséggel rendelkező keresztények is tudják, hogy a misztika világjelenség. Sok előnye mellett, a keresztény és a nem keresztény misztikus élet kérdéseit tárgyaló irodalom olyan irányú befolyást is gyakorolhat, hogy alááshatja a keresztény misztika sajátos természetére és jellegzetességeire vonatkozó világos látást. A misztikus életet tárgyaló modern keresztény irodalom új szempontok szerint foglalkozik a kérdéssel. Ez az új irányzat különösen az utóbbi harmincnegyven év alatt vált általánossá. Kiemelkedőbb jellemvonásait négy pontban foglalhatjuk össze: 1.) A keresztény életteljesség eszménye Krisztus misztériumában gyökerezik, innen ered, belőle táplálkozik és ennek megvalósítására irányul. 2.) A keresztény életnek mindig van misztikus dimenziója. 3.) A keresztény élet értelmezésének a kulcsa az a nézőpont, amely az egész valóságot figyelembe veszi. 4.) A keresztény élet minden formája és foka az Egyház közösségi életének talajából sarjad, ebből a talajból táplálkozik és természete szerint építi és mélyíti a közösség életét. Tanulmányunkban olyan nézőpontból szeretnénk rávilágítani a keresztény életteljesség nagy misztériumára, mely központi fontosságúnak tartja az Isten megváltó és megszentelő kezdeményezését valamint nélkülözhetetlen kegyelmének életünket irányító és átalakító jelenlétét. Nyilvánvaló tehát, hogy megfontolásaink teológiai jellegűek. A keresztény életteljesség kibontakozását, annak útját a kezdeti fokozattól az életszentségben elért nagykorúságig a krisztusi misztérium szemszögéből vizsgáljuk. Embertani, társadalomtudományi, lélektani és más igen fontos szempontok vagy kérdések nem képezik jelen tanulmányunk tárgyát. Ezekre vonatkozóan csak egy megjegyzést kívánunk tenni. Az emberi léttel és élettel foglalkozó tudományok nélkülözhetetlenek a keresztény életteljesség helyes megértéséhez. Ha azonban jogos önállóságuknak abszolút jelleget tulajdonítanánk, lehetetlenné válik nyitottságuk a keresztény életteljesség természetfölötti és misztikus dimenziója iránt. Az ilyen irányban végzett munka a cél mellé lőne. Félremagyarázhatná a hagyományos keresztény elvet: a kegyelem a természetre épül - gratia supponit naturam. 5
