Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A karizmatikus mozgalom Amerikában
Az imagyűlés egyik fontos elve a spontaneitás: ne irányítsák a gyűlést szándékosan. A vezető feladata, hogy biztosítsa ezt a hajlékonyságot és tervezet- lenséget. Minden előzetes témaválasztás megkötné a Lélek szabadságát. A Szentlélek közvetlenül hat minden szívben és ezért sugallja a résztvevőket, összehangolja imádságaikat, próféciákra, intelmekre és tanúságtételekre késztet. Vannak ugyanis gyűlések, ahol biblikus értelemben vett „próféciák“ is elhangzanak: Isten választott személyein, prófétáin keresztül oktatja vigasztalja és vezeti népét. Természetesen felmerül a kérdés, mikor igaz és mikor hamis a tanítás, prófécia? A pali elv alapján a közösség dönt. Ha egy prófécia a katolikus karizmatikusok számára hitünk tanítása ellen szól, az eleve téves. így érthető, hogy pl. jóllehet a pünkösdölők kezdettől fogva nagy tiszteletet és érdeklődést tanúsítanak a protestáns testvérek iránt, — akiktől sok indítást vettek át — amikor egy Notre Dame-i imagyűlésen ezek a máriatisztelet ellen prófé- táltak, katolikus vendéglátóik finoman, de határozottan kitessékelték őket az ajtón. A dicséreteken és hálaadáson kívül, amely az összejövetelek alaphangját képezi, imádkoznak egymás és a kívülállók szükségeiért is. Egyes csoportok időt és energiát fordítanak gyógyító imádságra is. Kézfeltétellel, esetleg szentelt olajjal való megkenéssel (amely azonban nem azonos a betegek szentsége olajával) imádkoznak a betegért. Nemcsak testi betegségek, hanem lelki, emocionális sérülések gyógyulásáért is. Főleg a mozgalom kezdeti idejében terjedt el, hogy akinek igaz a hite és akiért igaz hittel imádkoznak, az meggyógyul. Ezzel nemegyszer csak fokozódott azoknak a betegeknek a szenvedése, akik mély hitük ellenére sem gyógyultak meg. Ma már kevésbé hangsúlyozzák a testi gyógyulás fontosságát. Elismerik, hogy a hittel viselt testi és lelki szenvedésnek megszentelő ereje van, bekapcsol a kereszt misztériumába. A karizmatikusok komolyan veszik az ördög létét és működését. Tudják, hogy ahol az Isten Lelke érzékelhetően jelen van, ott a gonosz lélek is erőteljesebben próbálkozik. Az ördögi hatások különböző formái ellen imádsággal, kézfeltétellel küzdenek. Az előző sorokból is kiérezhető, hogy a Lélek kiáradása az öröm, lelkesedés mellett kérdéseket is vetett föl a szellemek megkülönböztetéséről, a pünkösdi csoportok hovatartozásáról, az egész mozgalom lényeges jegyeiről. A katolikus karizmatikusok, hogy megkülönböztessék magukat az ún. „klasz- szikus pünkösdista mozgalomtól", először csak a katolikus jelzőt csatolták csoportjaikhoz („Catholic Pentecostals“). 1969-től azonban inkább a Charismatic Renewal in the Catholic Church (Karizmatikus megújulás a katolikus egyházban) nevet hangoztatták; rövidítve: Catholic Charismatic Renewal (Katolikus karizmatikus megújulás). Az elnevezés hangsúlyeltolódás jele is. Továbbra is sürgetik, hogy élesz- szük fel lelkünket az egyház első évtizedeiben oly jelentős — de később háttérbe szorult — karizmák: azaz a glosszolália, prófécia, gyógyítás iránt. Mindez 38
