Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Hetény János: Ünnepeink misztériuma

asszony nevének kisajátítására túlságosan „egyházias“ és utólagos magyarázatnak látszik. A magyar szómagyarázatban a „boldog = beatus“ jelentésének egy ősibb formájára hívnám fel a figyelmet. Ezt már csak néhány szólásmondásunk őrzi, mint pl.: „Szegény ember szándékát boldog (gazdag, erős) Isten bírja“, „Ott volt szegény és boldog (gazdag)“, vagy „A botnak boldogabbik (vastagabb) végivel“, vagy „boldogasszonyfája“ (a ház középoszlopa). Fel kell tehát tételeznünk a „boldog“ szónak „erős, hatalmas, gazdag“ már kiveszőben levő ősi jelentését. A példák azt sejtetik, hogy a szentgellérti Boldogasszony a megdicsőített, a mennybe felvett és ott hathatós kegyelemközvetítő, azaz „erős“ Isten-szülő kellő ábrázolása. A magyar gondolkodás szerint tehát a Boldog- asszony = erős, hatalmas, gazdag Isten-szülő (Szűz Mária) névkapcsolás.

Ugyanarra az eredményre jutunk, mint a „húsvét“-nál. Feltételezhetünk egy magyar szemlélődő gondolkodást és annak kifejező nyelvét. Ez jó ideig, bár egyre szegényebben fennmaradt ünnepeink megnevezéseiben. Lássunk még néhány példát.

A Gyümölcsoltó

Pápai Páriz Ferenc híres Dictionariumának Bőd Péter által bővített 1767-es kiadásában ezt találjuk: „Belé-nemzem, oltom: ingigno.“ Már ezt olvasva is sejtjük talán, hova jutunk. Majdnem 200 évvel korábban 1583-ban, az esztergomi Agendarius Liber már írja: „Test fogadó vagy gyuomoelcs olto boldog asszony napja.“ Még előbb, 1489-ben megjelenik az ünnep önálló megnevezése is: „Gymech oltó Boldogh Azzion napia“.2 Izajás ismert messiási jövendölését (11,1) követve, a szentatyák és egyházi írók számára hagyományos a „Jessze ága, szép virága“ kifejezés alkalmazása a Szent Szűzre és az Úr Jézusra. A zöld ág motívum a folklórban a szüzesség jelzője. így pl. a somogy- megyei Nemesvidről gyűjtött ének szerint a fehér ostyára helyezett zöld ág a Szűzanya méhe tisztaságát jelenti.3 Az „elhervadás“ ennek ellentéte: „Üdvöz- légy szűzvirág, ki el nem hervadtál“.4 Éppen Mária szűzi szülésével kapcsolatban bukkan fel először a magyar nyelv leggyengédebb szava a szülés kifejezésére: „Micoron ez zentsegees ziz megveragoznec és ezoe zentsegoes es tisztelendoe foeld meg niíec es nekoenc idvoezitoeth teroemte.. .“.5 A virág- baboruló zöld ág: termő ág, gyümölcsözik. Mária szüzességét megtartva — a Megváltó édesanyja lesz: „Oh Mária, legszebb virág, te vagy ama termő zöld ág ..vagy „Üdvözlégy Szűz Mária, élet termő fája, kinek édes gyümölcse lelkünket táplálja“.6 A történeti és az élő folklór a használt kifejezések elemzésével eljut az ünnep sajátos lelkiségének megértéséhez: Izajás jövendölése, sarjadó és virágbaboruló vesszőről, az angyali üdvözlet pillanatában kezd teljesedni. Erre utal a magyar képszerű látás, amikor ujjongva fedezi fel a saját tavaszi munkájával való hasonlóságot. Időszerű gyümölcsoltó munkája megláttatta vele az ünnep misztériummal teli tartalmát. Mária révén mintegy oltás történt az emberiség javára. Amit a gondolkodás a valóság szemlélésével először képszerűen megközelít, azt ki is mondja az ünnep magyar nevével: Gyü3

33