Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Hit és tapasztalat
írókat. Az ember, mint testbe ágyazott szellemi lény, a megismerésben nem képes önmagát maradéktalanul birtokolni. Újra és újra kénytelen a fogalmak és érzéki képek mankójára támaszkodni mind a megismerésben, mind az ismeretközlésben. Ezt a korlátoltságot a legmagasabb misztikus élmény sem szünteti meg, legfeljebb áttöri vagy egy rövid időre feloldja. Ezért az ún. „rnagán- kinyilatkoztatás“ nem helyettesítheti és nem helyesbítheti a hitet. Másrészt azt a kinyilatkoztatást, amelyre hitünk épül, nem a „misztikusok és szentek“ élményei szavatolják, hanem Isten egyszülötte. János apostol világosan hirdeti: „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van (Jn 1,18). 5) Néhány gyakorlati megfontolás A modern ember még ma is a racionalizmus sivatagában él. Az élménykeresés szomja egyre jobban kínozza. Egyesek lenézik az élménynek hódoló hitéletet, és a hit tartalmát csak megmagyarázva, csak gondolati formákba öltöztetve hajlandók elfogadni. Mások az élmények kultuszának hódolnak és a vallást elsősorban vagy kizárólagosan csak a belső tapasztalat síkján értékelik. Emiatt részben „mindent meg akarunk érteni“, másrészt a szubjektivista, pusztán érzelmileg igazolható („nekem“ igaz, szép, jó stb.) lelkiségek kultusza burjánzik mindenfelé. Válaszunk nem pusztán valami „középút“ megjelölése. Inkább arról van szó, hogy az értelem jogait teljes mértékben biztosítsuk és ugyanakkor az élmény és tapasztalás értékéből egy jottányit se engedjünk. Minden maradjon a maga helyén és a maga Istentől rendelt korlátái között. Erre utalunk néhány megjegyzésben és gyakorlati következtetésben. a) Szentírásmagyarázat Az egzegézist nem sajátíthatja ki a kritikai-történeti sem pedig a fogalmitudományos magyarázat. „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet“ (Jn 6,63). A szentírási üzenet vonatkoztatása a konkrét emberi létre nem jámborkodás, nem is valami önkényes tetszőleges hozzáadás, hanem olyasmi, aminek a szöveg vizsgálatából természetszerűleg kell kinőnie. A szövegek sugalmazója ugyanaz a Lélek, aki bennünk az istenélmény és Krisztus-élmény forrása és a „szavakba nem foglalható sóhajok“ (Róm 8,26) — fogalmi kategóriákat túlszárnyaló tapasztalatok — szerzője. b) Szentbeszéd Legyen egyszerre a tanítás és élményközlés ötvözete. Az olyan gondolat, amely a beszélő számára sem fejez ki megélt valóságot, nem meggyőző, és nem tesz tanúságot, nem „közöl“ hitet. Mert nincs hit élmény nélkül. Jó lenne, ha prédikációs „forrásanyagként“ inkább személyes tanulmányt és az elmélkedő imádságot használnánk, nem pedig a mások által előre gyártott homíliákat. A szív bőségéből beszél a száj - se többet, se kevesebbet. A 'szóvirágokból álló 20
