Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Héjja Gyula: Keresztény életteljesség és misztika
átadta magát az Atyának és a megváltás után sóvárgó testvéreinek. Passzivitása az Atya iránt gyökere missziós tevékenységének. Egyben minden misztikus passzivitásnak az egyetlen hiteles mércéje. Hozzáfűzhetjük még: ilyen szempontból nincs lényeges különbség Keresztes szent János és Loyolai szent Ignác misztikus passzivitása között. Szent Ignácnak is egyedül Isten volt igazán érdekes. Ignácot azonban a „Deus operarius“ közelsége bilincselte le. Ennek következtében az ő misztikus passzivitásának kohójában az apostoli élet buzgó- sága lobbant lángra. b) A passzív tisztulás útja. A misztikus élményben tapasztalt isteni jelenlét túláradó fényként és minden elképzelést fölülmúló szeretetként árasztja el a misztikus belső világát. Keresztes szent János szerint maga az Isten áramlik be a lélekbe mint túláradó fény és szeretet. Az isteni fény háttere elé állított teremtmény döbbenetes világoslátással ráeszmél teremtményi kicsinységére. Lehull szeméről a hályog, fölismeri bűnös mivoltának minden rejtekét. Fájdalmát csak növeli a tiszta isteni szeretet közelsége. Az értelem, akarat, emlékezet és fantázia természetes képességét elsodorja, „fölfüggeszti“ a szemlélődő ima beömlése a lélekbe. A misztikus életre hívott keresztény most leplezetlenül áll önmaga és az Isten előtt. Lelkében fölébred a tisztulás vágya, de érzi, hogy semmire sem képes. Jézus szent Péterhez intézett szavai a Tibériás tavánál a misztikusra is alkalmazhatók: „Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod“ (Jn 21,18). A szemünk előtt lepergett képek megnyitják elménket arra, hogy megértsük a passzív tisztulás keresztény értelmét. Az isteni fénynek és szeretetnek a beáramlása felövezi a lelket s viszi ahova nem akarja: Krisztus keresztjéhez. Bár közös tulajdonságaik alapján is leírhatjuk a két utat, de mégis nagyon nehéz összehasonlítani az aktív keresztény aszkézis gyakorlatait a passzív tisztulás misztikus aszkézisével. Az aktív keresztény aszkétát természetfölötti motívumok indítják és irányítják. Közreműködik a kegyelemmel s mint Krisztus atlétája fut a kitűzött cél felé, hogy magához ragadja, mert úgy érzi, hogy Krisztus már előbb magához ragadta őt (Fii 3). A passzív tisztulás útján járó keresztény tudatát viszont betölti az érzés, hogy maga az isteni szőlőműves lett életének fő cselekvő alanya. A keresztrefeszített Krisztus szavai sürgetően szólnak szívéhez: terjeszd ki karodat, engedd, hogy keresztemre feszítselek s halálomba eltemesselek. Azaz megvalósítsam benned a keresztségben beléd palántáit új élet teljességét. A lélek imája ebben az állapotban a misztikus szemlélődés, „contemplatio infusa“. Keresztes szent János szerint itt kezdődik a passzív tisztulás útja, a lélek sötét éjszakája s a szorosabb értelemben vett misztikus élet. E passzív misztikus aszkézis fő gyakorlata maga a halál: meghalni mindannak, ami nem Isten. Ebben a vajúdásban, haláltusában születik újjá a lélek Krisztus keresztjén a Szentlélekben. így valósul meg benne a teremtő és megváltó Isten örök álma: ragyog benne az isteni képmás, melyet az Atya szere9
