Szolgálat 65. (1985)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
LEVELEK A MISSZIÓBÓL Az 1984-es egy tevékenységben és örömben gazdag év volt, de a keresztek sem hiányoztak. Ahogy most visszatekintek, hála tölti el szívemet. Isten bőséges kegyelmét soha sem nélkülöztük itt a misszióban. Ha csak a sok lelkinapra, lelkigyakorlatra és tanulmányi napra gondolok, amit itt Sablayanban tartottunk az elmúlt évben, egészen világosan kitűnik, hogy a Szent Lélek vezette közösségünket. Most is, amikor levelemet írom, missziós iskolánk diákjai lelkigyakorlatoznak. Az esős időszak végétért s készülünk arra, hogy a missziónk két nagyobb állomásán megkezdett kápolna építését befejezzük. A Ligaya falu kápolnáját plébániatemplomnak terveztük, mert püspökünk plébániát szeretne ott létesíteni. A falu missziós központunktól 35 km-re van és 5600 a lakossága. Több más település is azzal zaklat, hogy építsünk kápolnát. Ez azonban lehetetlen, mert hiába segítkeznének a benszülöttek az építésnél, az anyagot nem tudják saját erejükből megvásárolni. Sok viszontagság érte az idén missziós területünket. A Paetan falut teljesen szétszórta az árvíz. Nemcsak a falu lakói lettek hajléktalanná, a termőföldet is magával sodorta az ár. Az államtól nem sok segítséget várhatunk, mert az is szegény, mint a nép. Szerencsére az Európából érkező ruhacsomagok elég bőségesek, így legalább a benszülötteim ruházatát biztosíthatom. Most összefogtunk és megpróbáljuk szabályozni a folyók folyását, hogy a hasonló áradásokat elkerüljük. Ebben a hatóságok is besegítenek, mert a szükséges kotrógépeket rendelkezésünkre bocsátják, csak az üzemeltetésükről kell nekünk gondoskodnunk. Délről is sokan vándorolnak fel hozzánk. Ezeket rögtönzött tetőkkel látjuk el, mert házra vagy kunyhóra már nem telik. Egyébként halászattal tengetik életüket. Missziós kórházunk nagyon sokat segít a környék betegein. Bajunk csak az, hogy gyógyszerhiányban szenvedünk. Kórházunk nagyon sok pogány mangyant is gyógykezel. Természetesen betegeinktől nem kérhetünk semmilyen anyagi ellenszolgáltatást. így az egész kórház Isten gondviseléséből él. A tőlem 30 km-re levő büntetőtábor lelki gondozását is én látom el. Kb. 1500 rab és 100 alkalmazott él ott családostul. Minden vasárnapom délutánja az övéké. Ezeknek az embereknek szükségük lenne egy káplánra, aki gondoskodna róluk. Évközben 27 iskolába járok tanítani. Az idén valamivel könnyebb lesz a dolgom, mert 12 helyen tanító fog segíteni. Még így is marad néhány kisebb település, ahol az esős időben nem lesz tanítás, mert nincs helyi tanító. Tanítóimat havonta összegyűjtöm és ezzel biztosítom továbbképzésüket. Ezek a civil munkatársak viszik a misz- sziós munka oroszlánrészét is. Szeretnék a missziósközpontban egy szerzeteszárdát építeni, hogy meghívhassam missziónkra a nővéreket is. Átvehetnék a tanfelügyeletet, és tanítóink-hitoktatóink továbbképzését is ők vezethetnék. Persze a tanítókat fizetni kell. Ez főképp külföldi segélyből történik, de missziós iskoláink diákjai is szorgos- kodnak, hogy gyűjtsenek az iskolák javára. örömmel tölt el az, hogy missziós iskolánk diákjai közül hatan tanulnak papnak. Hárman még csak a kisszemináriumban végzik középiskolai tanulmányaikat, de három már teológus. Két év múlva lesz az első újmise missziónkban. November 11-én misz- szióstelepünk fiatal titkárnője az örökimádó nővérek zárdájába vonult. Nagy öröm ez számunkra ... P. Halász Lajos SVD Sablayan, Occ. Mindoro 4303 Philippinnes + Zairba is végre megjött az esős idő, tavasz van. A benszülötték igen szorgalmasan dolgoznak a kukorica és a bab vetésén. Elejében ugyan a földművelés nemigen tetszett nekik, de a sok éhezés rákényszerítette őket s most szívesen megfogják a kapanyelet. Egy afrikai fehér páter tanítja őket a földművelés művészetére. Ő hozat nekik magot 80
