Szolgálat 65. (1985)
Könyvszemle - Hajnal Róbert - Hajnal György: Engedjétek hozzám jönni (Teleki B.)
levelek végét emelte ki, azokat a konkrét utalásokat, amelyeket az előző kiadások elhagytak!“ A leveleket bizonyára 1367-től haláláig (1380. ápr. 29) írta a Szent. Gondjait, gondolatait és érzéseit tükrözik a legelevenebb közvetlenséggel és hűséggel. Katalin eredeti „hangját“ hallhatjuk leveleiből. Szinte megjelenik lelki szemeink előtt, ahogy levélpartnereit tiszteletteljes szeretettel megszólítja, oktatja, vigasztalja, vagy éppenséggel rendreutasítja. Magyarország királyának (Nagy Lajosnak) pl. ezt írja: „A megfeszített Jézus Krisztus és az édes Mária nevében! Drága Atyám Krisztusban, az édes Jézusban! Én, Katalin, Jézus Krisztus szolgáinak rabszolgája, írok neked az ö drága vérében a vággyal, hogy az igaz és legtökéletesebb szeretetben megalapozva láthassalak. Ez a szeretet nem keresi a magáét, hanem egyedül Isten dicsőségét és dicséretét keresi a lelkek üdvösségében: és a felebarátját sem önmagáért, hanem egyedül Istenért keresi." Néhányan talán kifogásolni fogják Katalin szókincsét és kifejezéseit: édes Jézus: édes Mária; Jézus Krisztus szolgáinak rabszolgája stb. Nem illenek mai nyelvünkbe? Talán csak első pillantásra tűnik így! Hiszen anyanyelvűnk fejlődését sem téveszthetjük szem elől, de számolnunk kell az író lelki világával, nemével és korával is. Aki azonban figyelmesen olvassa Katalin leveleit, csodálkozhat határozott kifejezésmódján, világos, hasznos és mélyértelmű tanításán. Ő behatolhatott az isteni bölcsesség óceánjába. A megismert igazságokat azután önzetlen szeretettel továbbította. Con- templata aliis traderel (Az átelmélkedett dolgokról szólt másoknak!) Oly nagy lánggal égett benne a vágy Isten dicsősége és a lelkek üdve iránt, hogy mint egy vulkán tört ki belőle. Ezzel másokban is lángra gyújthatta a szunnyadó parazsat. Ez indította, sőt sürgette a szienai szüzet, hogy egyházi és világi vezetőknek, éppúgy mint egyszerű embereknek megmondja az igazságot. Bátorította ebben az a tudat: Ha Isten velem, ki ellenem! Címzetjei között találunk két pápát, bíborosokat, püspököket, királyokat, arisztokrata hölgyeket, művészeket, jogászokat, családosokat, szerzeteseket, papokat, kereskedőket stb. Szinte a Szentlélekkel eltelve írta, illetve diktálta kiváló leveleit mindenkinek állása, állaoota és szüksége szerint. A könyv végén találunk időrendi táblázatot, irodalomjegyzetet, és a levelek címzettek szerinti csoportosítása is itt van. A Szienai Szent Katalinról szóló előző remekművekhez hasonlóan, ez a könyv is igazán örömére és hasznára válhat az olvasónak, nemcsak gazdag és rendkívüli tartalmával, hanem nagyszerű fordításával, szép, ízléses kiállításával is. Margit nővér Hajnal Róbert és Hajnal Gvörqy: Engedjétek hozzám jönni. Misekatekézi- sek gyermekek számára. OMC Bécs, 1984. A gyermekprédikációk és misekatekézisek özönével árasztja el lelkipásztorainkat a sajtó. Magyar papjaink fiatal rétege is igyekszik színesebbé tenni a liturgiát a gyermekek és az ifjúság számára. Ebben sokat segíthet a jelen kötet 20 misekatekézise. A szerzők izgalmas témát szúrtak tollhegyre: Keressük a boldogságot! Igaz, papjaink nincsenek még abban a szerencsés helyzetben, hogy a katekéták garmadája álljon rendelkezésükre, akik a gyermekekkel külön foglalkoznának az igeliturgia alatt pl. a hittanteremben vagy sekrestyében. Persze, nem is igazolt még, hogy előnyös lenne elkülöníteni a gyermekeket a felnőttektől. Az viszont bizonyos, hogy az itt felekínált anyagot gyermekprédikáciőként eredményesen használhatjuk. Szerzőink tíz év körüli gyermekeket képzelnek maguk elé. Lelkipásztoraink pedig alkalmazhatják az anyagot és a módszert saját közösségükre. A kötet dicséretére válik a minden miséhez megadott vezérgondolat, ami felcsendül a bevezető szövegben, de végighúzódik az egész istentiszteleten. A gyermekprédikációk induktív módszert követnek. Kiindulnak a gyermekélet eseményeiből, ezeket értékelik és elemzik, majd a felmerült kérdésre keresik Isten válaszát a Szentírásban. A párbeszédes és dramatizáló előadás segíti a gyermekek aktív részvételét. A szerzők rendszerint a misekatekézis végetájt hozzák a választott olvasmányokat. Ezzel kapcsolatban óvakodjunk attól, hogy úgy tűnjék, mintha a Szentírás 90
