Szolgálat 65. (1985)
Eszmék és események - Három gyöngyszem (Farkasfalvy Dénes)
Első pillantásra olyan jámbor „házi áldásnak“ tűnik, többet talán nem is mond. De valószínűleg azért, mert az „istenfélelem" szót nem vagy alig vesz- szük komolyan. Igazában nem is jelent félelmet, inkább tiszteletet, hódoló bizalmat, reményteli függést: az ember alapvető és mélységes vallásos magatartását. A léleknek ilyen irányultsága „a bölcsesség kezdete“ (vö. Zs 111,10) sőt teljessége és koronája. Megint az élet helyes felfogásáról van szó: a hamis értékrendet kell előbb felszámolnunk magunkban, aztán remélhetünk boldogságot már ebben az életben. Aki a „tömött kamrában“ keres biztonságot, az anyagi biztonsággal együtt a létbizonytalanságot is fokozza. Nemcsak azért, mert megsokasodnak a gondjai: hogyan őrizze, biztosítsa be, gyü- mölcsöztesse, hagyja utódaira mindazt, amit szerzett, hanem mert egyre szélesebb és mélyebb alapokat akar magának teremteni ingoványos és lényegében bizonytalan talajon. Független akar lenni az élet szeszélyes változásaitól a biztos anyagi alapok segítségével és közben esetleg elveszti az egyetlen bizonyosságot, amit egyedül az Istenbe kapaszkodó ember (az „istenfélő") ismer. így is mondhatnánk: jobb gyenge anyagi alapokon állva Istentől függeni, mint gazdag anyagi alapokra támaszkodva pogány létbizonytalanságban szorongani. Nem csak bölcs, de nagyon aktuális életbölcsesség. A harmadik idézet is úgy hangzik, mintha egyenesen egy parasztkonyha faláról másolták volna (Péld 18,17): „Jobb egy tál zöldség, ahol szeretet van, mint hízott marha a gyűlöíködők között. Először arra figyeljünk, ami a másik kettővel szemben ebben a mondásban új. Nem a külső és belső ember ellentétéről, nem az istenes ember és az anyagias ember közti különbségről van szó, hanem egymáshoz való viszonyunkról: a boldogság ismét nem anyagi bőség; hanem — most jön az újabb szempont - a közösség békéje és szeretete. Inkább eszem szerény vacsorát ott ahol szeretnek, mint gazdag lakomát miközben minden falatot megmérgez a békétlenség. A három gyöngyszem egyetlen füzérhez tartozik: a három szempont kiegészíti egymást. A boldogságért tülekedünk a világban, rendszerint úgy, hogy habzsolni, harácsolni, vagy legalábbis sikerrel halmozni, gyűjteni akarunk. A szegénység nyomorúság — testi és lelki egyaránt —, erről nem lehet vitázni. De a boldogság útja az ember számára három feltételtől függ: milyen a belső magatartása, hogyan viszonyul végtelen Teremtőjéhez, milyen viszonyban áll az embertársával? így is mondhatnánk: van-e békéje magával, Istennel, társaival? Vagy ekként: képes-e a szeretetre és a szeretetet Isten és társai felé éli-e? Ezek mellett a birtoklás, a hatalom, az anyagi lehetőségek és élvezetek mennyisége és minősége mellékessé törpül. Nem semmisül meg, csak relativizálődik. Talán a Példabeszédek könyvének sok-sok mondanivalója van a „fogyasztásra“ berendezkedett, csak anyagi javak és szolgáltatások fogalmaiban gondolkodó világunk számára. Farkasfalvy Dénes 78
