Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Sajgó Szabolcs: Aki keresett - és talált

hetjük megismerni Istent, ha ugyanakkor nem fordulunk szeretettel a körülöttünk élők felé. Ez a szeretet nem pillanatnyi fellángolás, hanem konkrét és aktív. A társ fogalmának kiterjesztése mindenkire: a kenyér megosztása az éhezőkkel, a nélkülözők ruházása s az azok melletti kiállás, akiket kirekesztettek az emberi közösségekből és üldöznek.

Ezrek és tízezrek kaptak otthont a Vendégszeretet házaiban, milliók kaptak enni az étkeztetések során. De a számoknak nem tulajdonított nagy fontosságot. A vendégszeretet — hangoztatta —, azt jelenti, hogy az ember a szívét tárja föl mások szükségei előtt. A mozgalom valóban egyféle „szent könnyelműség“ jegyében élt. ötven év után sincs igazgatói tanácsa, alapítványa, komputerizált címlistája. Az újságot házilag postázzák, nem közölnek benne pénzért hirdetéseket. Egyetlen alkalmazottja sem kapott soha fizetést. Néha közzétesznek benne fölhívást adakozásra, ez az egyetlen „rendszeres“ anyagi forrás. Az újság ára ugyanannyi, mint kezdetben: 1 penny (cent).

Fiatalságát Dorothy a századeleji Amerika szocialistái és anarchistái között töltötte. Ismerte a nyugtalan, bohém életet, a boldogtalan szerelmi ügyeket. Szült egy gyermeket házasságon kívül, és ezután hamarosan sokkolta „progresszív“ barátait azzal a döntéssel, hogy belép a katolikus egyházba. Barátai számára ez azt jelentette, hogy a gazdag és hatalmas egyházhoz tért. Dorothy nem próbálta elutasítani ezeket a vádakat. Hite szerint azonban ez az egyház — minden bűne ellenére — a szegények és kisemmizettek egyháza is, amely valamiképpen a fölfeszített Megváltó teste ebben a világban.

Dorothyt vonzotta az a tanítás, hogy a világ Isten otthona, Isten benne lakozik mindenben. Az evangéliumból pedig megtanulta, hogy Isten maga is a szegények között élt, ismerte a nehéz munkát, a számkivetettséget, a vándoréletet. Hogy Isten kinyilatkoztatta magát azoknak, akiket megaláztak, akikről nem vettek tudomást, hogy ö maga is egy lett közülük, odaadva életét.

Megtérve nem adta fel nézeteit. De amit az evangéliumban talált, az az emberi szabadságnak, a közösségi szellemnek és az összetartozás tudatának sokkal mélyebb megértése és megalapozása volt számára, mint amit az evilági bölcsesség önmagában bármikor is nyújtani tud. Az, hogy radikális maradt és katolikus lett, nem jelentette, hogy valamiféle „földalatti“ egyházhoz csatlakozott, aminek hite és gyakorlata különbözik az átlagos hivőkétől. Nem is jelenti valami csábos bálvány imádását. Komolyan vette a világban működő erőket, és ugyanakkor Isten igéjéhez és parancsaihoz szabta életét. Elfogadta a felelősséget, amit az élet védelmére Isten ruház az emberre. Válasza erre a kötelességre nemcsak a szeretet személyes formájában történt, hanem erőteljes közösségi megnyilvánulásokban is: kihívó, ellenálló és akadékoskodó magatartással azok felé az erők felé, amelyek csak szegénységet és háborút eredményeztek. Minden tevékenységében ereje az állandó, fegyelmezett imádság volt: a mindennapi szentmise, a rózsafűzér, legalább napi két óra elmélkedés a Szentíráson. „Az egyház lojális és engedelmes leányának" nevezte magát,

54