Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Németh József: A hétköznapi dolgok teológiája
szemben. A babiloni torony építői a torony magasságával akarták beírni nevüket a történelembe (Tér 11,4). Ha csak azért épít az ember tornyot, hogy nevet, hírnevet csináljon magának, akkor elveszíti nevét: emberi nevét! Igen Hétköznapjainkat hétköznapi szavak kísérik. Keresetlen vagy megfontolt, építő vagy romboló, közönséges vagy szívből jövő szavak. Ha valakit senki sem szólít meg, ha valaki kérdését szó nélkül hagyják, azt kirekesztik a társaságból. A szavak közösséget teremtenek, míg a hideg hallgatás halálos lehet. Egyszer démontól megszállt némát hoztak Jézushoz. „Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, megszólalt a néma“ (Mt 9,32). — Ha elzárkózom, ha nem akarok többé szavaimmal az emberekkel közösségbe lépni, ha egyszerűen — valami okból — tartom a számat, akkor a némaság démona fenyeget. Ellenben, ha megszólítom azt, aki szavamra vár, ha merek egy-egy bátor szót ott és akkor, ahol erre szükség van, akkor a halálos csend démonait űzhetem ki ma is. Mi lenne a szicíliai maffiából, ha a gyilkosságok szemtanúi a bosszú félelmét leküzdve megtörnék egyszer taktikai hallgatásukat? Mi lenne sok családi körből és öregotthonból, ha nem kellene a tagoknak esténként a televízió bemondójának társaságára várni? Milyen jól esik a problémákkal teli hétköznapokban egy „Igen“. Különösen, ha ez a szó a válasz kérdésemre: Megkaphatom ezt az állást? Szabad még ez a lakás? Egészséges leszek még egyszer, doktor úr? — Ki tudná leírni a szerelmes örömét, ha igenlő választ kap kérdésére: Igazán szeretsz? Nem véletlen, hogy az evangélisták közül épp a szeretett tanítvány, János jegyezte fel a feltámadt Krisztus háromszoros kérdését: „Simon, János fia, szeretsz engem?“, és Péter háromszoros igenlő válaszát. Minden Igennél arra várunk, hogy az emberek elfogadjanak, elismerjenek bennünket. Sokszor nagyon gyorsan tartunk a másiknak „fejmosást“, de olyan nehéz a másik „lábát“ megmosni. Igent mondani annyi, mint a másikat elfogadni. „Fogadjátok el egymást, amint Krisztus is elfogadott benneteket!“ (Róm 15,7). A keresztény ember számára a keresztség adja meg azt a biztonságot, hogy Isten elfogadta az üdvösségre, Igent mondott életére. A gyermekek keresztelése számunkra — minden problématikája ellenére — annak megvallása, hogy Isten kegyelme tesz bennünket igazzá, elfogadott gyermekké, nem pedig az egyéni, emberi erőfeszítés. Luther nagyon nehéz, emberi szeretet nélküli gyermekkora rávetette árnyékát egész életére. Ezért írta mély depressziói idején ezt a mondatot krétával asztalára: „Meg vagyok keresztelve.“ Minden emberi Igen annak a veszélynek van kitéve, hogy elveszti kellemes csengését, elfásul, eltompul, semmivé lesz. Ezért ismételjük meg újra meg újra kérdéseinket. Lehetséges egy olyan Igen, mely tart minden viszontagsá3 33
