Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Németh József: A hétköznapi dolgok teológiája
teg, a gyenge, a szenvedő, a veszélyeztetett vagy eltévedt családtag is felvételt, menedékhelyet és elismerést talál. A ház adja meg az embernek azt a lehetőséget, hogy egyrészt szabaddá tegye magát a világtól, másrészt erőt gyűjtsön a világgal való találkozásra. Miért olyan jelentős a házba bebocsátást nyerni, felvételt találni? Miért van az, hogy az ajtó, a küszöb visszatart? — Az embernek szüksége van privát szférára, élet térre, ahova b e tér, ahova v i s s z a tér és ahova meg tér; az a hely, az a tér, mely előtt az idegen k i tér, vagy ahol e I tér. — A házba való betörés összekapcsolódik a megtéréssel, a magunkba téréssel, a magunkba szállással. Itt történik az a változás és átalakulás, ami emberi mivoltunkat felfrissíti és megújítja. Ezért lesz a háztalanból hazátlan, az otthon nélküliből otthontalan: önmagától elidegenült, önmagával meghasonlott. Nagy a különbség a szegény és a csavargó, kalandor között. Az elsőnek nincs módjában házat, lakást szerezni. A kalandor, a „csöves“ nem akar magának házat: szertelen szabadságra törekszik, irtózik minden kötöttségtől, azaz felelősségtől, mely a kötöttség velejárója. De nem mondta-e Jézus: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania?“ (Mt 8,20) Valóban! Ezt azonban mély fájdalommal közölte Jézus, mikor életáldozatáról, szegénységéről beszélt, önkiüresítésében, a „kenózisban“ (Fii 2,7) önmagára vette a házat- lan hazátlanságot is, hogy visszavezessen az idegenből az Atya házába, ahova tartozunk, ahol otthonra van jogunk, ahol örök hazára találunk, mert Ő készít nekünk öröklakást. „Atyám házában sok lakás van ... Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok“ (Jn 14,2-4). Isten Fia az isteni élet benső ségességéből jött el hozzánk, k i az Istentől elszakadt világba, hogy közöttünk lakozva, közöttünk „sátorozva“ (Jn 1,14 és Jel 21,3) házat, egyházat adjon nekünk, egy új égben és egy új földön (Jel 21,1). Épp ezt akarta megakadályozni a bűnös ember, amikor a város falain kívül, az emberi közösségből kivetve szegezteti keresztre. De hiába rombolják le testének templomát, ezt az istenházat (Jn 2,19). Ö harmadnapra — feltámadásával — újra felépíti azt. „Dicsőséggel telt ház néz minden ország fölé messze-messze; örök kőből építette Isten mesteri keze. Isten, dicsérünk téged. Isten, magasztalunk téged. Mindig óva legyünk házadban, — engedd!“ (Ein Haus voll Glorie schauet weit über alle Land, aus ewgem Stein erbauet von Gottes Meisterhand. Gott, wir loben dich; Gott, wir preisen dich; o lass im Hause dein uns all geborgen sein! — Joseph Mohr) Az út Ha utat látok, főleg ha mezei úton járok, életem útjára, erre a hosszú, kanyargós, változatos, fárasztó vándorútra gondolok. — Az utak az emberi élet barátságos, feltűnés nélküli kísérői. 29
