Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Németh József: A hétköznapi dolgok teológiája

dolgok és élmények mindegyike érdemes arra, hogy elébe tegyük „az új ég és új föld“ prizmáját és vizsgáljuk vonatkozásainak színezetét.

Az emberi életben nincs borzasztóbb, mint amikor valakinek minden és mindenki közömbössé, magától érthetővé válik. „Napi élményeink akkor lesznek mélyek, írja Robert Musil, ha megszabadítjuk őket a szokás hatalmától." Ha valakit nem gyötör többé semmi kíváncsiság, ha elnémulnak elevenbe vágó kérdései, nem csörgedezik benne a csodálkozás patakja és elvakul benne a gyermeki éleslátás, akkor feladta emberi életét annak minden isteni vonatkozásával.

„Csak a szívvel látunk jól. A lényeges láthatatlan marad a szemnek.“ Ez az az új látásmód, melyet Antoine de Saint-Exupéry Kis hercegében a róka nyilvánít ki a kis hercegnek. „Szívvel látni“ a lényeges belső meglátását és meg- hallását jelenti. Ez egészen más, mint amit szemmel és füllel veszünk magunkba. „Szívvel látni“ annyi, mint a dolgok mélyét ragadni meg és azt fogni fel, ami a jelenségek mögött van. Ehhez a látásmódhoz nem szükséges a róka ravaszsága vagy a hiúzszemek élessége, csak a szívnek, az ember középpontjának erőssége. Rainer Maria Rilke írja: „Ha hétköznapod szegényesnek látszik, ne a hétköznapokat vádold, hanem önmagadat, mert nem vagy elég erős ahhoz, hogy felidézd hétköznapod kincseit.“

A mai kor kereszténye számára nincs émelyítőbb és útálatosabb, mintha valaki jámbor szándékkal mindent ideali-él, hazudva szépít és édesít. „Az új ég és az új föld“ szemszögéből nézve is maradjanak a hétköznapok annak, aminek lenniük kell: „A hit küzdőtere, a józanság gyakorló iskolája, a türelem gyakorlata, a nagyzolás és a hamis ideálok leleplezése, az igazi szeretet, a maradandó hűség, a hiteles tárgyilagosság csendes alkalmai.“ (Karl Rahner) A keresztény számára ezekben fakad az igazi bölcsesség forrása.

A hétköznapok szerény és becsületes elfogadásában, magunkévá tételében rejlik az az örökösen megújuló és csendes titok, amit isteni kegyelemnek nevezünk. Ahol ilyen szemlélettel rendelkező keresztény él, ott kibonthatja a maga szabad és felelősségteljes munkálkodásában a valóság rejtett kincseit. A mindennapi kicsiségek olyan lényegesen vannak beágyazva az emberi életbe, hogy a hittel, reménnyel és szeretettel belenyúlnak az isteni dimenzióba. Hisz Istent sugározzuk azokkal a tettekkel, melyek elszakítanak az önzéstől; a gondoskodással, mellyel magunkat elfeledve embertársainknak szolgálunk; a türelemmel, mely csendessé és bölccsé tesz. A hétköznapok kicsi dolgaiban mérhetetlen mélységek vannak; a mindennapos szürkeségben ők az örökkévalóság hírnökei, küldöncei. Mindig többet tartalmaznak, mint mutatnak. Olyanok, mint a vízcsepp, melyben az egész ég tükröződik; az igazi valóság életünkre eső fényjeleinek reflektorai.

Legyünk tehát tapintatosak a hétköznapok fénytelen, fakó tárgyaihoz, dolgaihoz, szavaihoz. Ök csak akkor ingerelnek, ha ingerülten közeledünk feléjük; csak akkor untatnak, ha nem értjük őket; csak akkor tompítanak és érzéstelenítenek el, ha hamisan kezeljük őket.

27